Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - Az ármentesítési és folyószabályozási munkálatok végrehajtása - Az átvágások

Későn — a szabályozás megkezdése után 10 évvel: 1856-ban — és elégtelen méretekben kezdték meg a Vásárhelyi által javasolt kotrásokat is. Egészen 1870-ig mindössze két kisteljesítményű — 16 LE-s — kotró dolgozott itt, amely természetesen nem tudott megbirkózni a feladattal.

105 1870-ben pedig csak annyi változás történt, hogy az állami kotrók tervezett és ismételten sürgetett beszerzése és munkába állítása helyett

106 — egy újabb cégnek, az ekkor alakult Hirschl—

Holländer—Deutsch-cégnek adtak megbízást.

107 Megint kiderült azonban, hogy ez a cég sem tud eleget tenni vállalt kötelezettségeinek, mert ahhoz nem 2, hanem 12 kotró üzembe állítására lenne szükség.

108 így azután — a munkálatok házi kezelésbe vételére vonatkozó határozatok ellenére

109 az 1872-ben beszerzett első tiszai állami kotrókat is átadták a jó összeköttetéssel rendelkező vállalkozóknak — bérbe.

110 Az elégtelen felszerelés — a kotró-, vontatógőzös- és dereglyehiány — valamint a munkavezetők képzetlensége és gyakorlatlansága miatt a vállalkozók azonban később sem tudták biztosítani a munka jó megszervezését és a kotrásra alkalmas üzemidő kihasználását. így az előrehaladás rendkívül vontatott volt s a végzett munka tetemes részét a kézierővel végzett földkiemelés jelentette.

111 Csak az 1879-es szegedi katasztrófa hatására, és a vállalkozóval kötött szerződés lejártával, került sor végre a munkálatok házi kezelését lehetővé tevő állami kotrópark fejlesztésére,

112 majd a „Tiszai kir. állami kotrások vezetőségének" megszervezésére (1884). Kevésbé ismeretes, hogy a megkezdett átvágások vezérárka sok esetben nem felelt meg a terveknek, gyakran megváltoztatták a vonatozásukat, mint pl. a 96. sz. (borjasi) átvágásnál, vagy a 93. átvágás esetéiben. Bár a rendkívüli méretű, 6302 m hosszú, 96-os átvágás nem fejlődött — és nem is fejlődhetett —• kellőképpen, kiásásával azonnal megkezdődött az anyameder eliszapolódása, amelyben így a Ferenc-csatorna torkolatához vezető víziutat kotrással kellett fenntartani! A 93-as átvágásnál pedig költséges terelősarkantyúkkal kellett a víz sodrát a létesítendő átvágás irányába vezetni. Mindezek persze csak példák; ilyen volt mind a hat — 1879-ig — helytelennek bizonyult átvágás, és ilyen volt a Bodrog Sárospatak alatt; átvágásainak sora is: a hegy lábánál létesített átvágásoknál a lefutó hordalékos vízfolyások nem a levágott kanyarokat, hanem éppen a vezérárkokat iszapolták fel . . ,

113 A kivitelezés legáltalánosabb technikai hibája az volt, hogy a vezérárokból kiemelt földet túl közel rakták le, s így az az átvágások szélesedésekor hamar visszahullott a képződőben levő mederbe és — különösen, ha az átvágás hosszabb volt — feltöltötte, eltorlaszolta azt.

113:1 Az átvágások közismerten ésszerűtlen sorrendjéhez hasonló hiba volt az, hogy Herrich egyre-másra újabb átvágásokba fogott, még mielőtt a korábbiak megfelelően kiképződtek volna. Pedig főnöke Pasetti már 1860-ban figyelmeztetett erre. Az ekkor kiásott 65 és tervezett 11 vezérárokról azt mondja, hogy „szükséges, hogy e 76 átvágás teljesen kiképződjék, mielőtt újjabbakba fognánk . . . hogy felettük ítéletet lehessen mondani . . ."

114 Herrich ennek ellenére újabb és újabb átvágásokat nyitott, mégpedig — mint mondotta — csaknem valamennyit kiásatta, ami Vásárhelyi javasla-