Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - Az ármentesítési és folyószabályozási munkálatok végrehajtása - Az árvédelmi töltések - Az 1863-as ínségakció

feladatairól, hogy az érdekeltek is csak az 1876. évi árvíz hatására ocsúdtak fel. Az 1865-ben elhangzott félrevezető nyilatkozattal szemben egészen másképpen hangzik, amit Herrich 1876-ban a Tiszavölgyi Társulat újjászervezésekor mond :

93 „A szabályozás, mint befejezett művelet egyszerűen nem is létezik. Az első stádium sincs befejezve, egész Borsod, egész Szatmár ártere tátongó seb. Belvizeket sehol sem eresztünk és ereszthetünk le (ez volna a második stádiuma), öntözni pedig csak egyetlen holdat sem öntözünk . . ." 1879-ben pedig ismét kénytelen elismerni: ,,32 év óta az első stádumot sem fejeztük be."

94 A munkálatok első negyedszázadának eredményeit a Közmunka és Közlekedési Minisztérium Herrich által összeállított 1873. évi hivatalos jelentéséből ismerhetjük meg.

95 Ezek az adatok egyben az 1879-ig végzett munkálatok eredményeit is jelentik: a töltések hossza ugyanis ez idő alatt lényegében nem változott, s újabb területek mentesítésére csak 1879 után került sor. (Sőt ismeretesek olyan 1879. évi kimutatások is, melyek szerint mind a töltések hossza, mind a mentesített területek nagysága kevesebb az 1873-ban közölt értékeknél.) 1876—1878 között, az ismétlődő árvizek hatására a töltéseket ugyan sok helyen erősítették — tehát a beépített földtömeg mennyisége nőtt — erre vonatkozólag azonban nincsenek számszerű adataink. A tervezett ármentesítés jelentős része az első 25 év alatt elkészült: csaknem 820 ezer hektár (1 900 00 m. hold) mentesítve volt. A Tisza árterületéből nagyobb ,,nyílt ártér" ekkor már csak Szatmárban és Borsodban maradt. (Lásd a mellékelt táblázatot.) Herrich 1873. évi — se tekintetben is tipikusan kincstári szellemű — jelentésének adatai szerint 1 hold ármentesítése átlag 11 frt-ba került. Valójában azonban óriási voit a különbség az egyes társulatok között, s az olcsó átlagösszeg csupán néhány társulat közerővel (vagyis csaknem ingyen) végzett munkálatainak köszönhető. A legnagyobb torontáli és a sorrendben harmadik legnagyobb beregi társulat közerővel végzett munkálatait leszámítva, a legtöbb társulat ármentesítése holdanként legalább 20 frt-ba, vagy még annál is többe került. Azokat a társulatokat pedig, amelyek töltéseit az árvíz ismételten elvitte vagy megrongálta (mint a bodrogközi vagy a felsőszabolcsi társulat esetében) az újjáépítés miatt 40—50 frt-os holdankénti költség terhelte. E nagy különbségeket azonban csak részben magyarázza egyes társulatok közerővel végzett munkája. A hivatalos magyarázattal szemben egészen más okokra mutat rá a törökszentmiklósi társulatnak az 1876. évi naggyűléshez intézett felterjesztése.

98 Eszerint a költségkülönbségek oka az ármentesített tér és a szükséges töltések közötti változó arányban rejlik. Egyes társulatok ugyanis úgy alakultak meg — illetve szerveződtek újjá a Bach-korszak idején! —-, hogy a kedvezőtlen fekvésű, vagyis a többség számára tehertételt jelentő területeket — egyszerűen kihagyták a társulatból. (Ezzel is megtagadva a társulás reformkori elveit és célkitűzéseit . . .) A felterjesztés szerint a jászsági társulat kihagyta a poroszlói öblözetet, az alsószabolcsi pedig a Tisza jobb parti árteret. így azután a kihagyott területeket a rendkívül nagv holdankénti költség miatt az érdekeltségek később sem tudták ármentesíteni, s a Tisza jobb partjának egy része mind Szabolcs, mind Heves és Borsod megyében sokáig mentesítetlen maradt.