Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - A szabályozási munkálatok megkezdése (1846—1848) - A Tiszavölgyi Társulat

sőbbi folyam-, illetve szakaszmérnökségeknek) is megfelelt. (A gyakorlatban azonban egy-egy vízszerkezeten beiül olykor több társulat is alakult, sőt utóbb — 1851-től — azok területe is változott: a felmerülő érdekellentétek miatt egyes társulatok tovább bomlottak, vagy az együttműködés előnyeit felismerve összeolvadtak.) A Tiszavölgyi Társulat A Tiszavölgyi Társulat megalakulását — Széchenyi programja alapján — az 1846. jan. 19-én megnyílt naggyűlés mondta ki, majd — a tagegyesületek, illetve társulatok küldöttei — a megalakulás tényét magánjogi jellegű szerződésben rögzítették. (Megfelelő vízjogi törvények hiányában ugyanis a társulat szervezetének és működésének kialakításánál csak az említett 1807:XVII. tc.-re és a nádori bíróságot felújító 1840:X. tc. hiányos intézkedéseire támaszkodhattak.) A Széchenyi elgondolásain alapuló „Szerződvény", a társulat alapokmánya a jogalkotást felülmúló tömörséggel fogalmazta meg a társulat működésének alapelveit és céljait. A fenti előzmények alapján kidolgozott alapszabály szerint: „1. §. Tiszcvölgyön vízszabályozási célokra alakult társulatok egy társulatba olvadnak öszsze, melynek neve: „Tiszavölgyi Társulat"; ez ezentúl egy és oszthatatlan. 2. §. A társulat célja a Tiszavölgyet akkép szabályozni, hogy folyóink káros kiöntései a lehetőségig megszüntessenek, mocsarai kiszáríttasanak; sőt vizei mindennemű hasznosítás által a mezőgazdaság és mennyiben a közállomány által továbbra is gyámolítatnék a kereskedés főeszközévé váljanak . . ."

5 A Tiszavölgyi Társulat mint központi szerv gondoskodott a szükséges anyagi eszközökről, döntött a szabályozási terv kérdésében és biztosította a kivitel ellenőrzését. A vidéki társulatok (osztályok) pedig a központ elvi jóváhagyása és a kerületi hivatalok közvetlen ellenőrzése mellett végezték a részleteiben általuk kidolgozott szabályozási munkálatokat— betartva az elfogadott általános szabályozási elveket — és bonyolították le a hozzájárulások beszedését. A társulat egyetemes (választási, felügyeleti és intézkedési) jogainak gyakorlása az évenként egyszer tartott nagygyűlést illette, melyen a központi választmány és a társulatok 3—3 küldötte vett részt. A végrehajtó szervként választott központi választmány megbízása 3 évre szólt. Felügyeleti tevékenységét a kerületi hivatalokon keresztül gyakorolta. Keczkés Károly főmérnök javaslatára 1847-ben felállított 8 kerületi hivatal, ,.vízszerkezet" a következő volt: I. Ugocsai, II. Szatmári, III. Beregi, IV. Zempléni, V. Szabolcsi, VI. Hevesi, VII. Csongrádi és VIII. Bácsi. E hivatalok véleményezték az egyes társulatok szabályozási terveit és egyeztették össze azokat a társulatok érdekellentétei esetén. A központi választmány (választott) hivatalnoki kara három osztályra tagozódott: a központi igazgató az ügyvitelt, a főmérnök a technikai szakot vezette, a központi könyvelő a számadásoik és pénztárak vezetése felett őrködött. A saját hatáskörükben hasonló feladatokat ellátó és jogú vidéki osztályoknál (társulatoknál) ugyancsak az igazgató, a mérnök és a pénztárnok vezette az ügyeket.