Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971)

Botár Imre—Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása - A szabályozási munkálatok megkezdése (1846—1848)

Ferenc, Krieger Sámuel, Kiss József és Gábor stb.) korlátozódó magyar mérnök-térképész testület a 19. század derekára tekintélyes — több száz főnyi •— karrá növekedett, amely nemcsak a vízrajzi térképezés feladatait tudta nemzetközi viszonylatban is kimagasló szinten megoldani, hanem a vízépítés gyakorlata terén is növekvő jártassággal, tapasztalatokkal rendelkezett. Legjelentősebb képviselői Vedres István, Beszédes József, Huszár Mátyás, Lányi Sámuel és Vásárhelyi Pál voltak. E kiváló mérnöki kar kiképzése — a rövid életű szempci Collegium Oeconomicum, az első hazai gazdasági-műszaki szakiskola után — a tudományegyetem bölcsészeti karán 1753—1782 között kifejlődött egyetemi színvonalú mérnökképző intézetnek az „Institutum Geometricumnak" köszönhető (1782—1850). A Tisza-szabályozás bemutatásához nélkülözhetetlen a munka szervezetének: a korabeli — állami és megyei — műszaki igazgatás és a társulati forma kialakulásának felvázolása is. A hazai vizek felmérése és szabályozása — az érintett történeti körülmények miatt — lényegében csak a 18. század derekán indult meg. E munka elsősorban a megyei és a kamarai mérnökökre hárult, bár a kincstári birtokok kezelésére, a nyersanyagok termelésére és hasznosítására (só- és ércbányászat, erdőgazdálkodás, szállítás stb.) hivatott kamarai szervezet vízügyi műszaki feladatai inkább csak a viziutak biztosítására korlátozódtak. A megyei mérnökök száma a század utolsó negyedében már mintegy 40 főre tehető, és az ország területén szétszórtan működő kamarai műszaki személyzet létszáma ugyancsak 40—50 fő lehetett. A feladatok diffferenciálódásával önállósuló vízügyi műszaki igazgatás első központi szerve az 1770-es években jött létre a kamara „hajózási osztálya" — vagy vízügyi osztálya — néven (Departementum Camerale in Hydraulicis), amelynek vezetője 1777-től Walcher József hajózási igazgató volt. Ebből szervezte meg II. József 1785-ben a Helytartóság Hajózási és Építési Osztályát, majd 1788-ban az „Építészeti és Vízügyi (Fő)igazgatóságot". {(Suprema) Directio in Aedilibus et Hydraulicis ...) A budai központ irányításával működő kerületi hivatalok a hajózás érdekében végzett folyószabályozások és a lecsapolások irányítása és felügyelete mellett egyéb építési ügyek hatósági feladatait is ellátták. 1815-től kezdve a Főigazgatóságon belül fokozott jelentőségűvé vált az újjászervezett hajózási osztály. Első feladata a viziutak korszerű felmérése lett, szabályozásuk előkészítése érdekében. A nagyobb területeket, valamint a helyi (megyei) és a központi igazgatás érdekeit egyaránt érintő vízszabályozási munkák irányítására — régi, középkori hagyományok alapján királyi biztosokat küldtek ki. E királyi biztosok törekvései — sokszor korukat megelőző, haladó elgondolásai — ózonban legtöbbször hajótörést szenvedtek a széthúzó érdekeken, főleg a megyék ellenállásán, mint pl. Sigray Károly, Orczy Lőrinc és Károlyi Antal esetében. Vay Miklós tábornok, kir. biztos, a nagyképzettségű geodéta-hadmérnök is inkább csak a vízépítési földmunka munkaszervezetének kifejlesztésében és a felmérések műszaki irányításával ért el némi előrehaladást, a Tisza-völgyi vízszabályozások előkészítése terén. Az országos érdekű problémákkal — ugyancsak korábbi gyakorlatnak megfelelően — alkalomszerűen az országgyűlés ill. a törvényhozás is foglalkozott. így pl. az 1791:67. tc. alapján kiküldött kereskedelmi bizottság a viziutak fejlesztésének és a csatornák építésének feladataival, az 1827. évi országgyűlés kereskedelmi választmánya pedig ezzel kapcsolatban már a Tisza szabályozásával is. (Törvény azonban egyik bizottság javaslatából sem lett.) Közvetlenebbül szolgálta a Tisza szabályozásának — főleg a közvéleményben való — előkészítését az 1840:IV. tc, mely ugyan az 1838. évi árvíz hatására elsősorban a Duna-szabályozással foglalkozott, de a törvény által kiküldött választmány — Vásárhelyi hivatalos szakértői jelentése alapján — a többi hajózható folyó szabályozásának kérdéseit is tárgyalta s törvényjavaslatában ,,a Tisza s vele kapcsolatban lévő folyók szabályozását" az „országos teendők" közé sorolta. A szabályozási munkálatok megkezdése (1346—1843) A Tisza-térképezés befejező szakaszában megkezdődött ugyan az ármentesítési és folyószabályozási tervek kidolgozása is, azonban a kivitelezés kérdésével a kormány csak a tervező munka befejezése után kívánt foglalkozni. Az 1842-vel kezdődő árvizes periódus hatására a helyi érdekeltségek, miután hiába sürgették a munka megkezdését, elhatározták, hogy maguk veszik kézbe a szabályozás ügyét.