Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)

3. Folyószabályozási művek építési techhológiái

Sokat fejlődtek a vízijármüvek, elsőeorban a szállít <5 jármüvek • Ezen a téren az önjáró "Z" uszályok jelentik a legszerencsésebben alkalmazható eszközöket, mert lehetővé teszik a veszteségidő nélküli fordulókat, a folyamatos bányaművelést és munkahelyi munkát.

A folyóezabályozási kőmunkák terén a legnagyobb hatású fejlesztés a kőbányákban történt, elsősorban a dunabogdányi kőbányában. Az egyre fogyó fizikai munkaerő miatt gépesíteni kellett a bányaművelést. Az uezály- barakáe már korábban is szállítószalaggal történt. Azonban a szállítószalagról általában nagy magasságból esett a kő az uszályba és annak padozatát, illetve lemezét gyakran megrongálta. A bányaudvarban a terméskővel közvetlenül dolgoztak a munkások úgy, hogy minden darabot többször is kézbe kellett venni. A gépesítés után a vízépítési terméskő bányászása során alig van szükség kétkezi munkaerőre. A robbantás előtti fúrások géppel történnek. Vezetékes sűrített levegő ellátás van a bányaudvarban a "batárd"-ozáshoz, a lerobbantott kőtömbök darabolásához. A kő osztályozása dömperek és osztályozó segítségével történik. Az osztályozóból u^ra dömperbe zuhan az áteső, osztályozott kő. A dömper egyeneeen a vizi rakodó adagoló bunkerébe szállítja.

A mechanizáció teljes. Kritizálni az egyenkapa- citás pontosságát és a gépi osztályozásu kő méreteit lehet. Ez a kritika egyben a fejlesztés irányát is jelöli.

A technológiák fejlődése során nemcsak a klasszikus anyagok beépítését fejlesztették, hanem a beépítendő anyagokat is. A munkaigényes rőzsemüvek mellett egyre terjednek a már említett müanyagkombinációk, melyek a drágább anyagok passzív hatásait a gyorsabb és fizikai munkában takarékos építési technológiákkal ellensúlyozzák .

92