Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)
2. Folyószabályozási művek és anyagaik - 2.2 Folyószabályozási művek szerkezete
a középzátonyok kialakulását megakadályozzák, a domború parti zátonyok képződését elősegítsék, a zátonyt a parthoz kössék. Ezek az ú.n. terelősarkantyúk. mert elhelyezésükkel a vizet a sodorvonal irányába terelik. A magyar folyőszabályozók a korábbi gyakorlatukban a középvizi szabályozás keretében nem használtak sarkantyúkat. Párhuzammüvekkel alakították ki a medret. Ennek előnye volt a jó vezetés, viszont a vonalozás megváltoztatása már igen nehézkes és költeéges. Voltak olyan szabályozási beavatkozások, pl. a Rajna szabályozásánál, amelyeknél kétoldali sarkantyúkat alkalmaztak. A szabályozási vonal szükeéges későbbi módosítását ennél a módszernél a müvek rövidítésével vagy meghosszabbitá- eával könnyebben lehet végrehajtani. A homorú part mentén lévő nagy mélységek miatt azonban ez a módszer sokszor igen nagymennyiségű építőanyagot igényel. Ezért és a Pargue-Girardon féle elmélet megismerésével kialakult a ma már általános gyakorlat, amely szerint a homorú parton vezetőmüvet, a domború parton terelő-sarkantyúkat használnak, a 25- ábrán vázolt elrendezésben. A sarkantyúk másik fajtája az ú.n. fenéksarkantyú, amelynek alkalmazására mind a homorú, mind a domború oldalon akkor kerülhet sor, ha a mederben egyes helyeken nem kívánatos vízmélységek alakulnak ki és céljuk a további mélyülések megakadályozása, illetve a mélyedések feltöltéee. /26. ábra./ A terelő-sarkantyúkat a legváltozatosabb kereszt- metszetekkel és anyagokból lehet megépíteni. Kisebb folyóinkon és a Tiszáin általános volt a rőzséből készült sarkantyú« Keresztszelvénye a 21. ábráin vázolthoz hasonló, csak aszimmetrikus. Az alviz felőli rézsűje támaeztó- rézsü. Gondot kell fordítani a sarkantyú koronájának a 68
