Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)
1. A folyószabályozás célja és módjai
tesen változó vízmélység ie tartozik. A 4/b ábrán látható az 1963-ban új elvek szerint kialakított mederszelvény, illetve sarkantyú mintaszelvény is. 1" 17 , A folyószabályozás elvei és módszertana állandóan fejlődik és ez a fejlődés napjainkban sem állt meg. Egyre jobban sikerül megiemerni a folyók természetét és a- zokat az újabb ismereteink alapján a szükségleteinknek megfelelően szabályozni. Ha már a folyószabályozás legmagasabb foka a folyócsatornázás is gyakorlattá vált. Elsősorban a Tiszán épül ki a vizlépceők láncolata, de napjaink problémája a magyar Duna Budapest feletti szakaszának csatornázása is. A folyók csatornázása azonban nem jelenti azt, hogy a klasszikus folyószabályozási eljáráeok háttérbe szorulnak. Ez nem várható belátható időn belül azért, mert egyrészt a folyók nagy része még esetleg évszázadokig sem kerül csatornázásra, másrészt a csatornázás egyáltalán nem zárja ki a hagyományos folyószabályozás elemeit, a szabályozási müvek és az épitési technológiák alkalmazását. A vizijármüveknél tapasztalható méretnövekedés egyre mélyebb viziutat követel meg. Egyre fontosabb dunai és tiszai viziutakon a gázlók megjavítása, amely a hajózási igények kielégítésén túl a jéglevonulást is segíti- A Duna Budapest alatti szakaezán pedig a szabályozás elsődleges célja a zavartalan jéglevonu- lás biztosítása, a jeges árvizveszély csökkentése. A gázlók kialakulásának közvetett oka az esetek legnagyobb részében a meder kiszélesedése, amely lehet abszolút vagy relativ. Különösen a relativ kiszélesedés az, amelyre a legújabb időkig nem voltak tekintettel a folyósza- bályozók, sőt a kanyarulat tetőpontján kisviznél kialakult elkeskenyedést és ugyanakkor változatlan ezélességü 31
