Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)
1. A folyószabályozás célja és módjai
kávés igazításra szorulnak, Az eredményt úgy érték al, hogy az egészséges és egyensúlyban lévő szakaszokat jól megfig^'élték és ezek alapján alakították ki a szabályozott réezeket is. Lényegében ugyanezt a módezert követték a meder geometriai méreteinek a meghatározásánál is. A középvizi szabályozáshoz a tervezés során megállapították a szabályozási vizszintet, pl. a Duna Dévény -Dunarad vány közötti szakaszára a pozsonyi vízmérce + 300 cm-es vízállásához tartozót és erre dolgozták ki a Jellemző geometriai méreteket. A meder keresztszelvényének a kialakításánál nem tettek különbséget az inflexió és a kanyarulat! tetőpontban levő szelvény között. A meghatározásuk szerint a szabályozást "állandó normális profillal" végezték el és nem törődtek a sodorvonalnak a mederben elfoglalt helyével sem. Ez a szemlélet azonban később megváltozott. A meder geometriai méreteinek a meghatározása után a meder középvonalát jelölték ki és ehhez képest mérték fel a part széleit jelentő szabályozási vonalat. Ezután a szabályozási vonalat müvekkel rögzítették. A meder rögzítésére szolgáló müvek lehetnek a folyó tengelyével párhuzamosak vagy azzal 90° körüli szöget be- záróak. A ma is alkalmazott gyakorlat szerint a homorú partokon a müvek a folyó tengelyével párhuzamosak és a domború partokon sarkantyúkat építenek. A XIX. század végén a magyar folyóezabályozók a középvizszabályozás keretében párhuzammüveket építettek. Attól függően, hogy a meder középvonalától jobbra és balra felmért fél szélesség által meghatározott szabályozási vonal áppen a partra, szárazföldre vagy a mederbe került, a párhuzammá lehetett partvédőmű, depónla vagy vezetőmű.- 25 -
