Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)
1. A folyószabályozás célja és módjai
gyakorlati megfigyeléseket előnyben réezesitő empirikus és az elméleti megfontolásokat alkalmazó teoretikus iskola« Az előbbi a folyó alapos megfigyelése után választotta ki az egészséges szakaszokat és azt tekintette mintának. Ehhez hasonlóvá képezte ki a nem megfelelő kanyarokat és egyeneseket. Szabályozás után a müvek viselkedését ée a folyó alakulására gyakorolt hatásukat figyelte, hogy a tapasztalatokat a továbbiakban fel tudja használni. A magyar folyószabályozók ehhez az iskolához tartoztak a munkálatok megindításának a kezdetén. A teoretikus iskola, mint a neve is mutatja a hidraulika és a mechanika elveiből indult ki. Ebből fejlesztette ki a folyók vizmozgásának a törvényszerűségeit leiró képleteket, amelyekből a vízhozam, érdességi és geodéziai adatok alapján számolni lehetett a meder geometriai méreteit és általában a folyó viselkedését. A két iskola közül az utóbbi logikailag helyesen, a hidraulika törvényeinek megfelelő felfogásban tárgyalta a folyóban levő viz mozgását és a meder ezzel összefüggő alakulását. Az empirikus iskola a tapasztalatokat tette megfontolásai alapjává és a természetet leiró képletei nélkülözik a hidraulika alaptézisein nyugvó logikát. Az empirikus iskola eredményeinek nagyszerű összefoglalását adta a múlt ezázad közepén a francia Fargue a Garonne folyón szerzett tapasztalatok általánosításával. Ezeket Girardon alkalmazta és továbbfejlesztette a Rh8ne-on végzett szabályozások soréin. Ami az eredményességet illeti, az empirikus iskola eredményei a természetet végül is jobban megközelítik. 18
