Bognár Győző: Folyószabályozási művek építése Magyarországon (Vízépítőipari Tröszt, Budapest, 1977)

3. Folyószabályozási művek építési techhológiái - 3.2 Terméskőből készült művek építési technológiái

a felszedésre kerülő müvei párhuzamosan állt fel a mü ée a terhelésre kerülő uszály közé, amelyet 180°-os fordulattal töltött meg markolás után. Ehhez a művelethez a gépkezelőkön és a hajószemélyzeten kivül nem kellett kézi munkaerő.

Az igy kitermelt kő ráfordításai jelentősen alatta maradtak a dunabogdányi kő árának és szállítási költségének. A kő ismételt beépítése történhetett kézzel, markolóval vagy fenéküritős uszállyal. Ez utóbbi technológiánál a kísérleti uszály, amelyből tulajdonképpen egyetlen darab készült kőmunkák céljára, a készülő mü fölé állt ée a fenékajtók nyitásával ejtette a követ a megfelelő helyre, az 58. ábrán látható módon. A kép előterében a még le nem hullott köveket csáklyával mozdítják meg.

Ez az épitési módezer rendkívül termelékeny, mert a hajós-személyzeten kivül nem kell hozzá kézi munkaerő. Hátránya az volt, hogy az építendő mü felett kb. 1,1 nies vízmélységnek kellett lenni. Ezért a müvek csak egy kis részének építésére lehetett felhasználni és csak égé szén kis szállítási távolságra. Az uszály hordképessége 100 tonna. A szerzett tapasztalatok alapján az uszály át került hidromechanizációs gépláncba, ahol máig is jól használható.

A markolókotrók ezután lassan terjedni kezdtek elsősorban a Dunán. Az uszályból való kitermelésnél a markoló önmagában nem volt elég termelékeny, mert a markolások eredménye igen kétséges volt. A 0,5 rf-es markoló kis mérete és súlya miatt elég nehezen telt meg. Ezért az uszályban a követ 0,5 nf-es halmokba rendezték a telítődés javítása érdekében. Ezt el is érték, természetesen újabb kézi munkák árán.- 128 -