Bognár Győző - Mátrai István: A vízépítés hazai feladatai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

I. Rész. Bognár Győző: A vízépítés iparosítása - 3. Az építés gépesítése

gazdaságosságot és az időt összekapcsolja, a hatékonyság. Ki számításánál az egy év alatt elérhető aktiv hatásokat összevetjük a kapacitás megteremtéséhez szükséges passziv hatások kai:

K. - K /k, - k/ q

—---- = —-------- = c) ... 5

E E

A hatékonysági mutató tehát azt mondja meg, hogy a beruhá zott költségeknek mekkora hányada térül meg egy év alatt. A mutatót helyesen nevezik relativ hatékonysági együtthatónak, mert hiszen az adott feladatra vonatkozóan két megoldási módot hasonlit össze. Jelen esetben a régi és az uj módszert és megmondja, hogy az uj eljárás jobb, vagy nem jobb az előzőnél, figyelembe véve a megteremtéséhez szükséges áldozatokat is. Hogy ez a hatékonyság a társadalom igényeinek megfelel-e, azt úgy lehet megtudni, hogy a mindenkor érvényes hatékonysági normával hasonlítjuk össze. Ha például a normája A= 0,2, akkor az ennél kisebbre adódó viszonyszám esetében a kapacitásfejlesztési intézkedés tervezetét felül kell vizsgálni.

A értelmezéséből önként adódik, hogy a reciproka a meg térülési idővel egyenlő:

A A= 0,2 norma erre a mutatóra átszámolva azt .jelenti,hogy csak olyan beruházást szabad támogatni, amely öt éven belül megtérül.

A valóságban persze a megtérülés normája a különböző beruházások esetében más és más. Egy vízlépcső létrehozásának a megtérülése ennél jóval nagyobb időt igényel, viszont egy egyszerű építőipari gép megvásárlása, illetve a vele járó uj technológia bevezetése jóval rövidebb idő alatt, három, sok esetben egy év alatt kell, hogy megtérüljön.

A t megtérülési időnek semmilyen körülmények között nem szabad meghaladni a gép T élettartamát. Ha ugyanis ez igy lenne, a gép a műszaki élete alatt nem tudná megtermelni a létrehozásához szükséges előlegezett költségeket. A t =£ T viszony alapvető fontosságú. Ezért a T élettartam fogalmát érdemes egy kicsit bővebben megvizsgálni.

Az üzembe helyezett gép a működése során kopik, használódik és egyszercsak üzemképtelenné válik. A rendszeres javi tások, a tervszerű megelőző karbantartás rendszere az üzemképtelenséget megakadályozza és a gép váratlan kiesése elkerülhető. A gép lényeges és az egész géphez képest nagy értékű komponensei azonban ugyancsak kopnak és minden nagyjavítási ciklusban rövidebb lesz az üzemképes munkaidő. Végül a gép üzeme gazdaságtalanná válik, a gép elkopott, elhasználó34