Bognár Győző - Mátrai István: A vízépítés hazai feladatai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
I. Rész. Bognár Győző: A vízépítés iparosítása - 4. Válogatás az építési technológiákból
jut vissza a rács elé és együtt halad a még szét nem választott kaviccsal. A rácson áthulló anyag az osztályozóra kerül Az osztályozó már frakciókra bontja a még egységes anyagot. A felső rosta 35 mm-es, a második 15 mm-es és az alsó 5 mines négyzetes lyukosztásu. Minden frakció az ábrán látható mó dón külön depóniába kerül. Az alsó rostán áthulló anyag a 0-6 mm-es tartomány. Ebből az 1,6 mm-nél kisebb szemnagyságokat ki kell venni és kü lön tárolni, majd a keverőkbe adagolni. Ezért az áthulló anyag egy 1,2 mm-es száltávolságu rostára kerül. A nyilások tehát nem négyzetesek, hanem végig mennek a teljes hosszon. A rosta mozgatását a váltóáram periodocitása végzi. A másod- percenkénti rezgésszám 25. A fennmaradó frakció az előbbiekhez hasonlóan a fedett kavicstárolóba kerüi. Az áthullott anyagból a 0,1 mm-nél kisebb frakciót kell kivenni és a további folyamatból kizárni. Ez már nem történhet az eddigi mechanikus rostálással. Az anyag vizzel keverve jut egy ülepitő osztályozóba, ahol a négy ülepitő tartály alján gyűlik a 0,1 mm-nél nagyobb szemekből álló tartomány és az ennél kisebb szemcsék az* öblitővizzel eltávoznak. Az ülepitő osztályozok alkalmasak arra is, hogy a finom homokot két frakcióra bontsák. A vázlaton azonban a kiülepitett anyag egyetlen depóniába kerül. A trapézalakú depóniában a finom homokban a viz lassan szivárog lefelé. A felső rétegek víztartalma igy lecsökken. Ezt a szárazabb tartományt egy markoló szállítószalagra rakja, ami a homoksilóba szállítja. Ezzel sikerült elérni, hogy egyenletes 15 %-os nedvességtar- talmu homok kerüljön a silóba. A viz-cement tényező szerepe miatt az adalékok víztartalma nem közömbös. A keverésre kerülő kavics közel állandó víztartalmát úgy érték el, hogy keverésre mindig a depóniák aljáról vették ki az anyagot. Ezért minden frakció prizmájának az aljába egy nélunk is ismert Armco-1emezbői készült alagút vezet be, ahol egy harácsoló rakja az alagutban levő szállítószalagra a kívánt mennyiségű kavicsot. Az atmoszferi liáktól és a hőmérséklet szélsőséges hatásaitól úgy védik meg mozgatás közben az adalékot, hogy a betonkeverő felé dől gozó szalagok zárt csőben mennek. A leirt gépsornak az osztályozó előtti szakasza két pár huzamos láncban van meg,ilymódon 100 % tartalékot biztosítva mert a napi adalékanyag szükséglet biztonsága ezt megköveteli. A folyamat további elemeiből egy sor is kielégítő. Arra az esetre, ha valamelyik kisebb frakcióból nem lenne elegendő, a legnagyobb szemnagyságu depóniából kivett anyagot egy kisebb teljesitményü pofás törőre vezetik, majd a tőrön áteső zúzalékot visszavezetik az osztályozó elé a szállítószalagokra. A finomhomok frakció mennyiségének a növelésére az 1,6-6,0 mm-es frakcióból kivett homokot újra zúzzák és szintén az osztályozó elé juttatják a szállítószalagra. A vázolt folyamattal elérik, hogy a betonkeverőbe a lehető legpontosabban meghatározott szemeloszlású adalék kerüljön, méghozzá a kivánt víztartalommal. 158
