Bognár Győző - Mátrai István: A vízépítés hazai feladatai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

I. Rész. Bognár Győző: A vízépítés iparosítása - 3. Az építés gépesítése

a BCS-2-3 tipusát az 53. ábrán láthatjuk. Egy elem tulajdonképpen egy komplett egység, amely egy árokszakasz teljes biztosítását ellátja. Elhelyezése már sokkal kevésbé munkaigényes, mint bármely eddig emlitett eljárásé. Az elem a ductáb- lából, vágóéiból, feszitőszerkezetből és az összekötő szerkezetből áll. Mérete: 2,0 m magas és 3,0 m hosszú. A ducolható árokszélesség 1,1-1,75 m. Egymás fölé három elem helyezhető maximálisan. így a ducolható legnagyobb árokmélység 6,0 m.

Egy elem 6,0 m2-es felületet támaszt meg. Az oldallap teherbírása max. 5 Mp/m2, összesen azonban csak 9 Mp-ot tud 1 duc- elem megtartani.

A ducelemet a földkitermelést végző kotró is be tudja emelni. Ezzel a két oldalon 6-6 m2 felület ducolata került a helyére. A teleszkópos feszitőszerkezet rögzitése után az elem teherbíró. A feszités történhet mechanikusan, vagy hidraulika segítségével. Bontása hasonlóan egyszerű. A teleszkópok oldása után az elem kiemelhető és újabb szakaszra szállítható át.

54. ábra

MGF ducolatbeépitő szerkezet

A termelékenységet fokozzák a különböző ducolatbeépitő szerkezetek. Ezeknek két tipusa ismeretes. Az egyik megoldás az 54. ábrán látható. Lényege egy függőleges tartókból álló váz, amelyre a munkaárok partján rá lehet épiteni a ducola- tot. Az árok kiemelése után a két pár függőleges tartóvázat a teljes rászerelt ducolattal beemelik az árokba. Ezután megfeszítik a támasztógerendákat, ezzel a ducolat nekifeszül az árok falának és a beépitő szerkezet daruval kiemelhető az árokból.

131