Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.3 A vízfolyások hordalékszállítására vonatkozó klasszikus tételek
Lopatin, Goncsarov és más szovjet kutatók kapcsolatait pedig, mivel azok részben a természetben végzett észlelések eredményei, a 2.1.3. fejezetben fogjuk ismertetni. Az első' fizikailag megalapozott és ma már klasszikusnak mondható elméletet Einstein vezette be. Az eljárás lényege a görgetett hordalék szállítást jellemző függvény bevezetése, amely megadja, hogy a változó vízhozamok a fenékanyag különböző' szemnagyságait adott vízfolyásban milyen mértékben szállítják. Ennek a függvénynek a segítségével felállítható a görgetett hordalékszállítás egyenlete, amely a szállított görgetett hordalékmennyiség, a vízfolyás jellemzői, valamint a mederanyag összetétele közötti általános összefüggést határozza meg. Az elmélet szerint így lehetővé válik, hogy az egyensúlyi állapotnál szállított különböző szemnagyásgú hordalék mennyiségét meghatározhassuk. Einstein elméletét és eljárását a következőkben majd részletesen tárgyaljuk. 4°. A hordalék kopása. A természetes vízfolyásokon lefelé haladva általában mindig kisebb és kisebb szemnagyságú hordalékot találunk. A hordalék szemnagyságának lefelé való csökkenését kezdetben kizárólag a hordalék kopásának tulajdonították. Bár a hordalékszem súly-, illetőleg átmérő csökkenésének a kopás is oka, nyilvánvaló, hogy a hordalékszem nagysága, különösen nagyesésű szakaszokon, széttöredezéssel, valamint a hordalék mállásával is csökken. A hordalékkopás, széttöredezés és mállás révén történő szemnagyságcsökkenést a kutatások kezdeti időszakában mechanikai elhasználódásnak nevezték. Az újabb hordalékvizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a mechanikai elhasználódás mellett még egy kiválasztódási, osztályozódási folyamat is okozhatja a hordalék szemnagyságcsökkenését. Lefelé haladva a folyón, az esés és a sebességek csökkenésével ugyanis mind kisebb és kisebb lesz a hordalékot mozgásba hozó erő, és így a szállított hordalékkeverékből a durvább szemek fokozatosan kiválasztódnak. A hordalékszem nagyságának a folyón lefelé való csökkenését kezdetben kizárólag a kopással magyarázták. A kopás mértékének meghatározására az irodalomban számos elméletet találunk. Valamennyi elmélet alapfeltevése, hogy a hordalék súlycsökkenése, vagyis kopása a hordalék által megtett útnak (s) és a hordalék eredeti súlyának (Go), vagy más jellemzőjének függvénye. A hordalék kopásának meghatározására nagyszámú laboratóriumi kísérletet végeztek. Legtöbb kísérleti berendezésnél a hordalék — vízzel együtt — tengelye körül egyenletes sebességgel forgatott bádoghengerbe kerül. Ismerve a forgási sebességet, az idő mérésével a hordaléknak a dobban megtett elméleti úthossza számítható. Schoklitsch, A., Sternberg, H. nyomán abból a feltevésből indul ki, hogy a hordalék kopása, dG' a hordalék súlyával, G'-vel és az s megtett úttal arányos, vagyis dG' = cG'ds (1.1.3-40) 92
