Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.3 A „regime elmélet” - 2.3.2 összefüggések a feltöltődés- és kimélyülésmentes csatornáknál
vonatkozó nagyszámú adatot rendszerezzék, illetőleg az ezekből levezetett különböző összefüggéseket összehasonlítsák. Elöljáróban leszögezik, hogy alluviális csatornáknál a csatornaszélesség, a vízmélység és az esés mindenképpen változó, így legalább három egyenlet szükséges. A megállapodott meder elméletének hiányosságai szerintük a következőkben foglalhatók össze: 1. Fejlődése nem volt általános és így alkalmatlan különböző jellegű csatorna- rendszerek tervezéséhez. 2. Számításon kívül hagyja a csatornák hordalékszállítását, amely pedig döntő jelentőségű lehet a megállapodott medernél. 3. A bevezetett kapcsolatok számos olyan tapasztalati tényezőt tartalmaznak, amelyek az alapul vett csatornák egyéni sajátságait fejezik ki. Ezért más rendszerekre való alkalmazása csakis a csatornarendszer alapos tanulmányozása után engedhető meg. Az említett szerzők vizsgálataikhoz az alábbi országok, (illetve csatornarendszerek) adataik használták fel: India (Punjab és Sind) Egyesült Államok (Imperial Valley, San Luis Valley, valamint Wayoming, Colorado és Nebraska csatornái). A kutatásban összesen 24 csatornarendszer adatait vonták be. Felismerve a hordalékszállítás döntő befolyását, Simons és Albertson megállapítják, hogy mozgómedrű csatornákról lévén szó, az érdességi viszonyok a mederanyag mellett a szállított hordalék mennyiségétől és a vízmozgás dinamikai állapotától is függnek. Áramló és rohanó vízmozgásnál a meder különböző mederformák mellett lehet megállapodott. A hordalék mennyisége a mederformákkal szoros összefüggésben van. így például az olyan finom szemcséjű lebegtetett hordalék, amely a mederanyagban csak kis mennyiségben fordul elő, nagy hordaléktöménység esetén jelentős mértékben csökkenti a meder ellenállását, és ezáltal számottevően befolyásolja a meder geometriai kialakulását. Vizsgálataikból kitűnik, hogy homok esetén, vagy homoknál finomabb szemcséjű mederanyagnál a legtöbb megállapodott medrű csatornánál a Froude-szám v/jjd <0,3. Az észlelési adatok részletes feldolgozása során Simons és Albertson a csatornákra vonatkozó összetartozó értékeket grafikusan ábrázolták és a közel azonosnak tekinthető csatornákra az összefüggések numerikus kapcsolatát is meghatározták. A 2.3.2—1. ábrán az R hidraulikus sugár és a D átlagos vízmélység, a 2.3.2-2. ábrán pedig a B átlagos szélesség és P nedvesített kerület kapcsolatát határozták meg. Az ábrák szerint határozott, lineáris kapcsolatot találtak. Az előzőek alapján várható, hogy'a nedvesített kerület, a hidraulikus sugár és a keresztmetszeti terület a vízhozammal is kapcsolatban van. 40 Bogárdi: Vízfolyások 625
