Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.3 A „regime elmélet” - 2.3.1 Az elmélet történeti fejlődésének áttekintése

ben sem a megállapodott mederre, sem pedig a mederállandóságra vonatkozó kutatásoknál a hordalékmozgás jelentőségét nem ismerték fel. A két fogalom független fejlődéséhez az a körülmény is hozzájárult, hogy kezdetben a megállapodott medernél a meder teljes változatlanságát tekintették alapelvnek. Természetes vízfolyásoknál nyilván a meder teljes változatlanságával nem számolhatunk. A folyók életében kisebb változások szükségszerűen bekövetkeznek. Változnak a vízállások, a vízhozamok, bizonyos, az évszakoktól függő körülmények stb. Gondoljunk csak az áradó és az apadó vízállások esetén bekövetkező esés-, sebesség-, vízhozam- és vízállásváltozásokra. Nyilvánvaló, hogy ezeket a változásokat a mederállandóság szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. Természetesen az a kérdés is jogos, hogy a természetes csatornáknál, megállapodott medernél is lehetségesek-e ilyenfajta változások. A megállapodott meder elméletének fejlődésénél fel is merült ez a kérdés. Pettis, C. R. 1935-ben már megállapította, hogy mesterséges csatornánál sem képzelhető el elméletileg olyan keresztszelvény, amelynél a vízhozam különböző értékénél is megállapodott lenne a meder. Teljes változatlanságot tekintve, minden csatorna csupán egy meghatározott vízhozam esetében lehetne megállapodott. Ha a megállapodott medernél is tekintetbe vesszük a szükségszerű változásokat, akkor a mederállandóság és a megállapodott meder fogalmának összekapcsolását már elméletileg is elképzelhetjük.

A két fogalom azonosságának felismerése vezette a szerzőt 1942-ben arra a gondolatra, hogy a megállapodott meder fogalmát a természetes vízfolyásokra is kiterjessze, illetve a természetes vízfolyásoknál a mederállandóságot a megállapodott meder elméletének megfelelően értelmezze. Azóta ez a gondolat már több ízben felmerült. 1951-ben Blench a természetes vízfolyásokra is kiterjesztette a megállapodott meder elméletét. Ezekkel a kérdésekkel a következő fejezetekben fogunk foglalkozni.

2.3.1.2. Történeti fejlődés. A megállapodott meder elméleti fejlődése Kennedy klasszikus vizsgálataival kezdődött. A fejlődést az a törekvés jellemezte, hogy a valóságban megfigyelhető állandó medrű csatornák jellemző adatai között tapasztalati összefüggéseket lehessen megállapítani. Történeti adottságok, illetve gazdasági okok miatt ezek a megfigyelések kezdetben csak csatornákra — mesterséges vízfolyásokra — vonatkoztak. A csatornák jellemző adatai általában a következők: a D vízmélység, a B mederszélesség, az S esés, a v középsebesség, a Q vízhozam, az R hidraulikus sugár és a P nedvesített kerület. Ezek a változók természetesen egymással összefüggnek, s igy általában a vizsgált mederszelvényre, vagy mederszakaszra vonatkozólag három független regime-egyenlet írható fel. Általános alakjuk:

610