Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.3 A „regime elmélet” - 2.3.1 Az elmélet történeti fejlődésének áttekintése
grafikusan megállapítjuk, akkor a feltételi egyenletek alapján elvileg a hátralevő hat egyenlőséget is megállapítottuk már. Ilyen megoldás választásánál célszerű lenne a mérési eredmények alapján a Gs hordaléksúlynak a vízállással és a vízhozammal, valamint a Ck hordaléktöménységnek a sebességgel való összefüggését megállapítani. Ezekből, valamint a feltételi egyenletekből azonban már nem lenne célszerű a hátralevő hat kapcsolat meghatározása, mert így a hordaléksúlynak a vízállásokkal és vízhozamokkal való kapcsolatánál, valamint a hordaléktöménységnek a vízállásokkal való kapcsolatánál jelentkező szükségszerű elhanyagolásokkal növelnénk a hat kapcsolatnál egyébként is elkerülhetetlen megközelítésekből eredő eltéréseket. A feltételi egyenleteket azonban hasznosan felhasználjuk a vízfolyások hordalékszállításának közelítő jellemzésére. Ha ugyanis a vízrajzi mérések alapján a mérési eredmények kiegyenlítése révén megállapítjuk pl. a (2.2.4 —3), (2.2.4 —8) és (2.2.4 —9) közelítő függvénykapcsolatokat, akkor a tizenkét feltételi egyenlet segítségével jobb tájékoztató adatokat nyerhetünk a vizsgált vízfolyás lebegtetett hordalékszállítását illetően. A lebegtetett hordalékszállítás és a vízfolyás hidraulikai jellemzői között fennálló jellegzetes összefüggések tehát adott esetben igen nagy jelentőségűek. Ha a vízfolyáson a vízrajzi mérések mellett a lebegtetett hordalékszállításra vonatkozóan is rendelkezésre állnak az összes mérési eredmények, akkor gyakorlatilag mind a kilenc alapvető összefüggés meghatározása indokolt. A mérési eredmények alapján meghatározva a (2.2.4—1) —(2.2.4 —9) összefüggést, vizsgálhatjuk, hogy az ily módon megállapított együtthatók és hatványkitevők milyen mértékben elégítik ki a (2.2.4—11) —(2.2.4 —22) feltételi egyenleteket. Említettük már, hogy a feltételi egyenletekből számított és az egyenként meghatározott értékek között — szükségszerűen — eltérések lesznek. Az eltérések viszonylagos nagysága mutatja, hogy egyáltalán indokolható-e a közelítő függvénykapcsolatok bevezetése. A magyarországi vízfolyásoknál több mérési keresztszelvényre vonatkozóan vizsgáltuk, hogy a mérési eredmények alapján levezetett összefüggések, milyen mértékben elégítik ki a feltételi egyenleteket. Annak ellenére, hogy több esetben igen jelentős eltérések mutatkoztak, megállapíthattuk, hogy legalábbis a magyar síkság vízfolyásainál megengedhető a közelítő függvénykapcsolatok bevezetése. A 3.2.1. fejezetben a lebegtetett hordalékszállítás és a vízfolyás hidraulikai tényezői közti kapcsolatokat több példán mutatjuk majd be. 2.3. A „REGIME ELMÉLET” 2.3.1. AZ ELMÉLET TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÉNEK ÁTTEKINTÉSE 2.3.1.1. A megállapodott meder fogalma. A megállapodott meder (stable channel) elméleténél a kezdeti elnevezés a „feliszapolódás- és kimélyülésmentes meder” volt. Ezt követte a regime-elmélet elnevezés. A ,,regime”, valamint a „stable” megnevezés valójában igen kifejező, de mivel magyarra pontosan nem lehet lefordítani, helyette bevezettük a megállapodott meder elnevezést. 607
