Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Második rész. 2. A hordalék és a vízfolyások - 2.1 Tapasztalati összefüggések - 2.1.3 A görgetett hordalékszállítás empirikus kapcsolatai

a víztározó medencében leülepedő' hordalékmennyiséget kiszámítsuk. Nyilvánvalóan azonban ez az összefüggés is csak közelítő eredményeket adhat, hiszen Gottschalk csak különböző típusú víztározó medence adatainak kiegyenlítése révén nyerte összefüggését. Azt is meg kell említenünk, hogy Gottschalk görbéjéből is csupán azt tudjuk meghatározni, hogy az első években milyen hordaléklerakódásokat várhatunk a tározóban, de arra vonatkozóan semmi adatot sem nyerünk, hogy vajon milyen mértékben csökken az idővel a hordaléklerakódások mértéke. Gottschalk összefüggését is felhasználtuk annak idején a tiszai vízlépcsők bögéiben várható feliszapolódások mértékének kiszámításánál.

Brune és Allen a víztározók hordalékvisszatartó képességét ugyancsak a vízgyűjtőterület egységére eső tározótérfogattal fejezték ki. A 2.1.6—11. ábrán feltüntetett összefüggés hasonló a Gottschalk-féle összefüggéshez. Ez az ábra is jól mutatja, hogy a víztározó feltöltődésének növekedésével, vagyis a vízgyűjtő- terület egységére eső tározóképesség csökkenésével jelentős mértékben csökken a víztározók hordalékvisszatartó-képessége. A teljesen feltöltődött víztározó hordalékot visszatartani már egyáltalán nem képes.

Brune a V tározótérfogat és a Qa évi átlagos vízhozzáfolyás arányában fejezte ki a visszatartott hordalékszázalékot. A 2.1.6 — 12. ábrán, leszámítva két időszakos tározóra és egy hordalékfogó medencére vonatkozó pontot, átlagos viszonyok mellett, aránylag kis szórással, az összefüggés maximumot és minimumot adó burkoló görbéjét is megadta.

2.1.6—11. ábra. A tározó medence hordalékvisszatartó-képességé- nek összefüggése a tározó térfogat és a vízgyűjtőterület arányával, Brune és Allen szerint

572