Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.1 A vízfolyások hordaléka
Az erózió mesterséges gyorsítása mind csapadékbó', mind pedig száraz éghajlat esetén növeli a talaj pusztulását. Hatása azonban nedves éghajlatnál bizonyos mértékig nagyobb, mert itt az emberi beavatkozás a sokkal nagyobb erodáló eró't ellensúlyozó ellenállást csökkenti. Mind a természetes, mind a gyorsított erózió jellemző tulajdonsága, hogy fokozatosan terjed felfelé, és végül az egész vízgyűjtőterületet megtámadja. A hordalékképződés tehát fokozatosan növekszik és a hordalék mind nagyobb tömegekben zúdul a vízfolyásokba. Mind a természetes, mind a gyorsított erózió előfordulását tekintve lehet területi vagy helyi erózió. Területi eróziónak nevezik a nagy területekre kiterjedő eróziót, amely különösen a mezőgazdaságilag művelt területeken általában gyorsított erózió alakjában jelentkezik. A helyi erózió a helyi sajátságok következtében, továbbá műtárgyaknál, például hídpilléreknél, fenékkiűrítőknél, stb. előálló erózió. A területi erózió leggyakoribb formája a rétegerózió, amely lejtős területeken szinte rétegenként erodálja a talajt. Ugyancsak a területi erózió csoportjába tartozik az árkos vagy szakadékos erózió is, amelynél kisebb-nagyobb vízerecske koncentráltan erodálja a talajt. A szakadékos erózió az idővel mindig növekszik, és végső formája a vízmosás, amely a talajlepusztulás mellett minden tervszerű emberi tevékenységet akadályoz. Az erózió okozta talajveszteség, vagyis a hordalékképződés mértékének a meghatározására igen kiterjedt vizsgálatokat végeztek. Általános érvényű összefüggés meghatározása nyilván rendkívül nagy nehézségekbe ütközik, mivel a talaj lejtése és a csapadék milyensége mellett számos más körülmény is befolyásolja az erózió jelenségét. Vizsgáljuk először a területi erózió okozta talajveszteségek becslésére szolgáló összefüggéseket. Musgrave, G. W. 1947-ben mintegy 40 000 zápor adatainak alapján az E [acre- inch] talajveszteséget az I [inch] talajerodálhatóságát jellemző együtthatónak, az R a növénytakarót jellemző tényezőnek, a talaj S százalékos esésének, a lejtő L [ft] hosszának, és P30 [inch] a kétéves gyakoriságú 30 perces csapadékmagasságnak a függvényében a következő tapasztalati összefüggéssel fejezte ki: E = IRS1’25!?'35?^5 (1.1.1 -1) Az összefüggés nagy területek, hosszú idejű átlagos eróziójának számításánál alkalmazható. További kutató munka eredményeképpen az amerikai kutatók olyan általános összefüggést vezettek le, amely kisebb területek rövid idejű eróziójának számítására is alkalmas. Ez az „univerzális"-nak nevezett összefüggés: A — RKLSCP (1.1.1-2) ahol A [Mp/ha • év] az évi átlagos talajveszteség, R a csapadéktényező, K a talaj erodálhatóságát jellemző együttható, L a lejtő hosszát, S pedig a lejtő hajlását 25
