Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.2 A görgetett hordalék - 1.2.3 A hordalékmozgás határállapotainak kritériumai
értéke egyedül meghatározza a mozgásállapotot. Az 1.2.3 —3. ábra szerint az egyes mozgásállapotok határát a következő ß értékek jellemzik: a nyugvás — mozgás határállapotánál ß = 550 a homokhullámok keletkezésének határállapotánál ß = 322 a dűnék keletkezésének határállapotánál /? = 66 az átmenet keletkezésének határállapotánál ß = 23,8 az antidűnék keletkezésének határállapotánál ß = 9,65 A mederfenéken a hordalék tehát nyugalomban marad, ha ß értéke nagyobb mint 550, a meder sima marad, ha ß értéke nagyobb mint 322, homokhullámok akkor keletkezhetnek, ha 66 < ß < 322, dűnék fellépése akkor lehetséges, ha 23,8 < ß < 66, ha pedig 9,65 < ß < 23,8, akkor átmeneti állapotban van a meder, végül antidűnék léphetnek fel, ha ß < 9,65. A nyugvás-mozgás határállapotát d íS 0,0145 cm szemnagyságig ß = 550 értéknek megfelelő N = 0,882 hajlású egyenes, a d > 0,0145 cm nagyságoknál pedig a ~= 12,91 (1.2.3-10) U * értékkel húzott vízszintes egyenes határozza meg. 1.2.3—3. ábra. A szemátmérő és a mederállandósági tényező összefüggése a hordalékmozgás különböző határállapotainál 154
