Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.2 A görgetett hordalék - 1.2.3 A hordalékmozgás határállapotainak kritériumai
Garde, R. J. és Ranga Raju, K. G. a hordalékmozgás határállapotait meghatározó kritériumokat vizsgálva, Liu, illetőleg Albertson és munkatársai grafikus összefüggésével kapcsolatban új észrevételeket tettek. Az 1.2.3 —1. és 1.2.3 —2. ábránál adott hordalékanyag és viszkozitás esetén minden hordalékmozgató erő értékhez a hordalékmozgásnak egy határozott állapota tartozik. Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy mindaddig, amíg a hordalékmozgató erő állandó, függetlenül attól, hogy a vízmozgás kis vízmélység és meredek esés, vagy nagy vízmélység és enyhe esés mellett következik be, a hordalékmozgás állapota változatlan marad. ALBERTSONék az 1.2.3 —2. ábrát laboratóriumi kísérletek alapján szerkesztették, melyeknél a vízmélység általában kicsi, az esés pedig igen nagy volt. Garde és Ranga Raju véleménye szerint ALBERTSONék összefüggése emiatt nem alkalmazható természetes vízfolyásokra, melyeknél általában nagy vízmélységek és enyhe esések fordulnak elő. Garde fenti észrevétele tulajdonképpen határozott utalás arra, hogy adott hordalékanyaghoz tartozó kritikus hordalékmozgató erő változó érték. A szerző 1957 —58-ban felhasználva Liu és ALBERTSONék vizsgálatait, megkísérelte a különböző határállapotok kvantitatív szétválasztását, vagyis arra törekedett, hogy adott d szemnagyság, S esés és D vízmélység esetén lehetőleg egy paraméterrel jellemezhesse a mozgásállapotot. Az 1.2.3 —2. ábrán az azonos hőmérsékletek és azonos szemnagyságok esetén az összetartozó pontok, figyelembe véve, hogy az ábra kettős logaritmikus léptékben készült, egy balról jobbra emelkedő 45°-os egyenesre esnek. Az is nyilvánvaló, hogy ha a szemnagyságot változatlannak tekintjük és a hőmérsékletet változtatjuk, a kérdéses szemnagyság 45°-os egyenese párhuzamosan eltolódik. Ha a hőmérsékletet tekintjük állandónak és a szemnagyságot növeljük, akkor a nagyobb szemnagyságokhoz jobbra lefelé elmozduló 45°-os egyenes fogja meghatározni az összetartozó pontokat. Az egyenesek 45°-os hajlása és ezeknek a hőmérsékleti változásokkal és a szemnagyságokkal való párhuzamos eltolódása természetesen, a problémát tekintve, semmiféle új törvényszerűséget nem jelent. A szemnagyság változásával való elmozdulásnak a mértéke azonban már bizonyos új megállapításokat is lehetővé tesz. Kutatásaink során ezt a körülményt vettük figyelembe. Az ábrán egyes meghatározott szemnagyságokhoz tartozó 45°-os (illetőleg közelítőleg 45°-os) egyenesek segítségével könnyen megállapítható, hogy a szemnagyságok változása mi módon függ össze egyrészt az U^d/v, másrészt pedig az Ujco paraméterrel. Az összefüggés más lesz nyugalmi állapotban és ismét más a homokhullámok, a dűnék, az átmenet és az antidűnék mozgásállapotában. Az ábra szerint azonos hőmérséklet és azonos d esetén U* értéke határozza meg a mozgásállapotot. Ha viszont a mozgásállapotok kvantitatív elválasztódása t/*-tól függ, várható, hogy a keresett új változó csakis a D vízmélységtől, az S eséstől, valamint a d szemátmérőtől, illetőleg ebből a három mennyiségből alakított paramétertől függhet. Ilyen paraméter lehet például a í//£> vagy a d/S, vagy még inkább a magyar hordalékkutatásokban a szerző által 1942-ben bevezetett b = d/DS nevezetlen, ún. mederállandósági tényező. 152
