Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.5 A korszerű kutatások irányzata, módszerei és eszközei

laboratóriumi vizsgálatok céljaira kiválóan alkalmas. A sugárforrás 190Cd izotóp. A műszer érdekessége, hogy kezdetben a talaj nedvességtartalmát és a tározók feltöltődésének sűrűségét is mérték vele.

c) Automatikus vízmintavevők. Szivattyúzással már a hordalékmérések kezdetén is vettek vízmintákat. Ezek tulajdonképpen az a) alatti vízmintavevó'k különböző változatai közé tartoznak. Újabban azonban automatizálják a szivattyúzással való vízmintavételt. A kiválasztott függély adott pontjából bizonyos időközönként automatikusan mintákat szivattyúznak, amelyet a berendezés tarázott ülepítő hengerbe önt. A mintát ülepítés után automatikusan külön erre a célra szolgáló berendezés lefényképezi, a kiülepített vizet pedig visszavezeti a folyóba. Minden mintavétellel egyidejűleg félretesz egy külön mintát a szemnagyság és szemösszetétel meghatározásának laboratóriumi vizsgálata céljára.

Napjainkban több automatikusan működő vízmintavevő üzemel. Ezek közül megemlítjük az ún. mintavevő mércét, amelynél az egyes mintavevők egymás fölé helyezve, áradó víznél különböző növekvő vízállásoknál gyűjtik be a mintát. Az ilyen automatikus vízmintavevő-mérce rendszerint valamilyen vízíműtárgy falára vagy pillérére van erősítve és így általában a vízfolyás széléről veszi a mintát. Ezért a teljes keresztszelvényre mértékadó töménységet csak a helyi viszonyoktól függő korrekcióval lehet meghatározni.

Az automatikus vízmintavevőket gyakran magába a műtárgyba építik be. Ezek a mintavevők a vízmintákat automatikusan elemzik és a mérési adatokat lyukkártyára rögzítve már a gépi számítás követelményeinek megfelelően szolgáltatják.

3°. Mederanyag mintavevők. A természetes vízfolyások hordalékszállításának vizsgálatánál a mederanyag-mintavevő fontos eszköz. Azok az összefüggések, amelyek a szállított hordalék és a vízfolyások medrét burkoló anyag között fennállnak, szükségessé teszik, hogy a mederanyagot is minták segítségével vizsgáljuk. A mederanyag-nimtavevök igen egyszerű szerkezetek, és a hordalékfogókkal ellentétben — megbízhatóságukat tekintve — kifogástalanul működnek. A gyakorlatban igen sokféle mederanyag-mintavevő van használatban. Mivel a hordalékmozgás szempontjából végzett mederanyag-vizsgálatoknál kifejezetten a medret burkoló legfelsőbb rétegek összetételével kell foglalkoznunk, a mederanyag-mintavevők általában a medret burkoló anyag legfelső részéből veszik a mintát. A legtöbb mintavevő olyan, hogy a fenéken húzva kotorja össze a kívánt medermintát.

Olyan mintavevőket is szerkesztettek, amelyek a markoló kotróhoz hasonlóan veszik ki a mederanyag mintát. Az US DM-54 is ilyen mederanyag-mintavevő. Ez a mintavevő a fenékre bocsátva automatikusan markolja össze a mintát és az azt befogadó tért azonnal vízmentesen elzárja. így biztosítva van a felszínre való húzás ideje alatt is a minta.

A magyar mintavevő edény egyik végén zárt, a másik végén kúposán kiszélesedő vascső, amelyet vízbe dobva, ladikkal húznak kötél segítségével lefelé a fenéken. A mederanyag-mintavevő méretei, és ennek megfelelően a súlya — a mederanyag milyenségétől függően — változik.

134