Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.5 A korszerű kutatások irányzata, módszerei és eszközei
ugyanis olyan hosszú felezési idejű radioaktív nyomjelzők lennének szükségesek, amelyeket a környezet sugárveszélyeztetettsége miatt nem szabad alkalmazni. A természetes hordalék minden esetben vegyes szemösszetételű. A lumineszcens anyag ilyen esetben különösen előnyös, mivel az egyes szemnagyság-frakciókat különböző színekkel jelölhetik meg. Ily módon lehetővé válik laboratóriumi kísérleteknél a hordalékmozgató erő és a sebesség kritikus értékének minden szemnagyság-frakcióra való külön meghatározása, mivel a lumineszcens szemcsék mozgásának kezdetét ibolyántúli fényt adó kézilámpa segítségével jól megfigyelhetik. Természetesen a hordalékszem mozgási sebessége is megállapítható. Laboratóriumban lumineszcens jelzőanyagokkal a görgetett hordalékhozamot is meghatározhatjuk. Ez az eljárás lényegében azonos a radioaktív izotópok segítségével végzett hordalékhozam-mérések elvével. A meghatározott ideig folyamatosan beadagolt ismert hozamú nyomjelző a beadagolási pont alatt különböző távolságokban keveredés folytán változó töménységet mutat. Ha a beadagolási ponttól távolabb, több szelvényben a szelvény különböző pontjaiban megállapítják a jelzett szemcséknek a jelzetlenekéhez viszonyított szám- vagy súlyarányát (vagyis a töménységet), majd az egyes szelvényekre vonatkozóan megrajzolják a töménység változását jellemző görbéket, a hordalékhozam arányos lesz a töménységgörbe alatti területtel. A jelzett szemcsék töménységét mintavétellel határozzák meg. Kevésbé fáradságos és esetenként lehetséges a töménységet a meder felszínének egységnyi területén található jelzett szemcsék számával kifejezni. A fenti elvek alapján a görgetett hordalékhozamot lumineszcens jelzőanyagokkal természetes vízfolyásokon is meghatározhatjuk. Az ilyen méréseket azonban a természetes vízfolyásokból való mintavétel nehézségei gátolják. A mintavevőnek ugyanis mindig a vízfolyás medrének meghatározott, állandó nagyságú felületéről kellene a mintát vennie, ami élő vízfolyásoknál nehéz feladat. A hordalék mozgási sávjának, sebességének észlelésére a lumineszcens jelzőanyagok természetes vízfolyásoknál is felhasználhatók. A jelzett szemcsék felkutatása ilyenkor megismételt minták vételével történik. c3) Radioaktív nyomjelzők. A hordalék mozgás vizsgálatánál napjainkban a legelterjedtebb és legtöbbet ígérő nyomjelzők a radióaktív izotópok. A nyomjelző anyag sugárzást bocsát ki és így nagy tömeg inaktív hordalék között is könnyen felismerhető. Radióaktív nyomjelző többféleképpen előállítható. Egyik önként kínálkozó megoldás, hogy a természetes hordalékanyagot atomreaktorban felaktiválják. Ennek előnye, hogy a jelző anyag azonos lesz a természetes hordalékanyaggal. Hátránya a reaktorok korlátozott befogadóképessége, valamint az a körülmény, hogy a természetes hordalékszemekben levő szennyeződések a hordalékanyagtól eltérő mértékben válnak aktívvá, és így nem alakul ki a kívánt egyenletes aktivitás. A természetes hordalékanyag felaktiválásával különösen a tengerparti és torkolati mozgásjelenségek felderítésére már számos kísérletet végeztek, melyeknek során többek között 32P, 110Ag és 51Cr izotópokat alkalmaztak. 127
