Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.5 A korszerű kutatások irányzata, módszerei és eszközei
A hordalékfogók harmadik, legkorszerűbb csoportját nyomáskülönbséggel működő hordalékfogóknak nevezhetjük. Ezeknél a hordalékfogóknál a szerkezet kellő kialakításával igyekeznek a fogó által lecsökkentett sebességet eredeti nagyságúra növelni és ezáltal a valóságos hordalékmennyiséget megfogni. A legrégibb, nyomáskülönbséggel működő hordalékfogót Goncsarov 1925-ben a Kubán folyón végzett méréseinél használta. Ebbe a csoportba tartozik a Leningrádi Hidrotechnikai Tudományos Kutató Intézet hordalékfogója is. Hosszú fejlődés után a magyar hordalékmérések céljaira is szitaszövet nélküli fogót készítettek. A hordalékfogó Károlyi Zoltán elképzelései szerint készült. A hordalékfogót laboratóriumi kísérletek eredményeinek figyelembevételével oly módon alakították ki, hogy a fogó belsejében elhelyezett lyuggatott terelőlap a fogóba jutó hordalék lerakódását lehetővé teszi és ezáltal a hordalékmentes víz, káros örvénylések nélkül távozhat a fogó hátsó részén levő nyíláson át. A különböző hordalékfogókkal végzett hordalékmérések eredményei azt mutatják, hogy a fogó által mért hordaléksúly eltér a valóságosan szállított hordaléksúlytól. Az eltérés különösen a legelső szitaszövetes hordalékfogóknál volt nagy, ami már a görgetett hordalékszállítás természetben való mérésének kezdeti időszakában a hordalékfogó berendezések tarázásának szükségességére hívta fel a kutatók figyelmét. A hordalékfogók tarázásával kapcsolatban úttörő Samov leningrádi vizsgálata, amelynek során a Loszijevszkij — Poljakov-fé\e, valamint a Leningrádi Hidrotechnikai Tudományos Kutató Intézet hordalékfogójának hatásfokát állapította meg. Mérései szerint a Loszijevszkij-féle hordalékfogó hatásfoka 0,38 volt, a Poljakov- féle fogóé 0,46, míg a leningrádi kutató intézet hordalékfogójánál átlagosan 0,75 a hatásfok. A hatásfok azt jelenti, hogy a valóságosan szállított görgetett hordaléksúlynak az említett hordalékfogók rendre csak a 38, 46, illetőleg 75%-át mérik. A Samov-féle vizsgálatok már megmutatják, hogy a nyomáskülönbséggel működő hordalékfogók sokkal megfelelőbbek, mint a szitaszövetes, illetőleg a teknő alakú hordalékfogók. Einstein a zürichi Hidraulikai Kísérleti Intézetben Nesper hordalékfogójának 1 : 5, 1 : 10 és 1 : 25 méretarányú modelljével végzett kísérleteket a hatásfok megállapítására. Az eredmények szerint a Nesper-féle szitaszövetes hordalékfogó közepes hatásfoka mintegy 0,45 volt. Az Einstein-féle kísérletek szerint a görgetett hordalékmozgásban bizonyos periodicitás észlelhető. A görgetett hordalékmennyiségben mutatkozó pulzálások egy mintegy 15 perces és egy kb. 10—16 órás periódust mutattak. Ehrenberger Bécsben saját szerkesztésű hordalékfogójának hatásfokát állapította meg laboratóriumi kísérletek segítségével. Az Ehrenberger-féle hordalék- fogó szitaszövetes fogó, amelynél — mint egyéb fogóknál is — a fogózsák meg- telésének mértéke is befolyásolja a hordalékfogó hatásfokát. Ehrenberger a teljesen üres fogózsák, valamint annak 10 —30%-os teltsége mellett vizsgálta a hatásfoknak a fenéksebesség szerinti változását. Mind a fogózsák teltsége, mind pedig a fenéksebesség növekedésével csökken a fogó hatásfoka. Az Ehren- berger-féle hordalékfogó aránylag igen nagy hatásfoka azzal magyarázható, hogy 123
