Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 3. A vízkészlet erdő- és mezőgazdasági tevékenységből eredő szennyeződése; az elhárítás kérdései

A nagyüzemi állattartás környezetre gyakorolt hatásai igen szerteágazók. Jelentős része az állatorvosi tudományok körébe tartozik, de vannak szép számmal a környezetvédelem egyéb feladataihoz kapcsolódó vonatkozások is (takarmány, az állattartó telepek talajt, levegőt szennyező forrásai, az ember védelme a fertőzésektől stb.)

A nagyüzemi állattartás egészen új problémákat vetett fel, amelyek merőben eltérnek a kisméretű és elszórtan jelentkező állattartás kérdéseitől. A nagyüzemi állattartás szakosított telepeken (szarvasmarha, sertés, szárnyasok) ipar- szerűen történik. Az állattartás kiküszöbölhetetlen mellék- termékei: az állati fekália, a vizelet, a csurgalék- és öblítővizek szállítása vízzel történik. Mivel pedig a nagyüzemi állattartás alommentes tenyésztést kíván, tulajdonképpen hígtrágyáról, vagyis erősen szennyezett vízről van szó. Mint a szennyvíz elöntözése során, itt is kettős követelménnyel állunk szemben: a szennyezés és káros hatásainak csökkentése, illetőleg kiküszöbölése, valamint a hígtrágya tápanyagainak hasznosítása. A kettős cél elérése céljából új trágyakezelési módszereket kezdtek bevezetni.

A kutatások elsősorban a hígtrágyakezelési eljárások komplex műszaki-gazdaságossági vizsgálatára irányultak, amelyben a környezetvédelmi szempontok figyelembevéte- tele fontos szerepet játszik. Vizsgálták a hígtrágya biológiai tisztíthatóságát, annak a talajban való elhelyezése útján történő hasznosítását, főképpen a növénytermesztésben és tógazdaságokban. Az eddigi kísérletek egyrészt a szétválasztás (a hígtrágya szilárd és híg fázisának elkülönítése) útján, másrészt a szétválasztás nélküli (a hígtrágyát teljes mennyiségben homogenizálás után öntözik el) hasznosítá3.5. A nagyüzemi állattartásból származó szennyvizek

93