Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései

A nagy területekre kiterjedő földmunkák megbolygatják a természetes vízjárást és jelentős mennyiségi hatást váltanak ki. A felszín alatti szénbányászat során nagy víztömegeket (általában karsztvíz) emelnek ki a tárnák víztelenítésekor. Ezzel süllyed a talajvízszint, ami károsítja a vízhasználatokat. A kiemelt bányavizek gyakran agyagos, homokos, szénporos ásványi hordalékkal szennyezettek, s így a befogadók vízminőségét rontják. Sok esetben a bányavizek magas sótartalmúak. Az olajbányászat elsősorban a víz minőségi viszonyaira káros. Ivóvíz esetén az íz- és szagártalom mellett az egészségre is károsak. Az olajbányászat elfolyó vizei a befogadók vizét szennyezi. Hatásukra a planktonok pusztulása is bekövetkezhet.

Napjainkban a bányászati tevékenység szerte a világon — így hazánkban is — igen intenzív, hiszen sok anyagi, főképpen azonban energiaszükségletünk jelentős részét így biztosítják. Nagy területeket érintenek, és legtöbb esetben kedvezőtlenül befolyásolják a környezetet. A radioaktív anyagok bányászata ma még szinte fel sem mérhetomerték- ben szennyezi a bioszféra elemeit.

A bányászat hatásában csakúgy, mint az egyéb nagy területre kiható környezetváltoztatásoknál, a védelmi módszereket kölcsönhatásaik figyelembevételével, összességükben kell alkalmazni. Elégtelen például, ha csak a talajvízszintet szabályozzuk. Szükséges a bányák szennyező hatásainak megszüntetése is.

A szénbányászatban ügyelni kell a tömedékelésből származó szennyeződések megakadályozására is. A felhagyott bányákat a környezetnek megfelelően át kell alakítani és hasznosítani. Ez különösen a felszíni bányászatban fontos. Üdülő tavak képezhetők ki, vagy feltöltéssel újra alkalmassá kell tenni az erdő- és mezőgazdaság számára. Egyszóval teljes rekultivációt kell végezni. Szép példa erre a Rajna

56