Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 1. A vízellátás kérdései

A beszivárgási felületen a fény jelenlétében algák telepednek meg. Autotróf (szerves anyagot nem igénylő termelő) zónának nevezzük, mivel COa,-, nitrogén-, foszforvegyüle- teket használnak tápanyagként, és oldott oxigént juttatnak a vízbe.

Negatív szerepük, hogy részt vesznek a hézagrendszer eltömítésében.

Alattuk foglalnak helyet a baktériumok, amelyek a szerves anyagoktól szabadítják meg a vizet. Ez a heterotróf (szerves anyagot igénylő termelő) zóna. A szerves anyagok lebontásával megteremtik a szűrőszemcse adszorpciós egyensúlyát.

Végül újabb autotróf zónában történik a baktériumok közbenső lebontási termékeinek további oxidációja (ami- nosavak — ammóniává; nitrit — nitráttá).

A szűrési folyamatban a baktériumok játszák a motor szerepét. A különféle baktériumcsoportok meghatározo- zott szerves anyag lebontására képesek. Egy adott szűrőfelület hatásossága attól függ, mennyire van benépesülve mikroorganizmusokkal. Annál rugalmasabb és annál köny- nyebben alkalmazkodik a szennyezők változásához, minél gazdagabb mikroorganizmusokban.

A beszivárgás és a megcsapolás helye közti talajtérre, zónára jellemző, hogy itt szerves tápanyag már rendszerint kevésbé fordul elő, s így egyre inkább elmaradnak a heterotróf mikroorganizmusok is. Elsősorban kémiai jellegű folyamatok színtere. A heterotróf zónából végtermékként gyakran jelentős C02 kerül a mineralizációs zónába (pl. a nyersvíz túlzott mértékű szervesanyag-tartalma esetén). A víz pH-értéke változik. Ha a C02 a mész—szénsav egyensúlyánál nagyobb mennyiségű, akkor bikarbónát képződik, amely a szilárd állapotú vasat oldott, hidrogén-karbonát kötésű vassá alakítja. Az így termelt víz utótisztításra szorul

44