Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 1. A vízellátás kérdései

anyagok közül az ásványolajok, a biológiailag nehezebben bontható detergensek (szerves szintetikus tisztítószer) és a mezőgazdaság által használt peszticidek (féreg-, rovar-, baktériumírtó szerek), összefoglalóan az ún. mikroszeny- nyezők a mértékadók. A kérdést bonyolítja, hogy a mikro- szennyezők hatására az élővizekben elszaporodnak a kellemetlen ízt és szagot adó élőszervezetek is. Mesterséges tározók esetén a tározók vízminőségét erősen befolyásolják a léghőmérsékleti, a vízhőmérsékleti, a környezeti és vízrétegződési körülmények, a tározókat tápláló vízfolyások vizének kémiai összetétele, és a vízgyűjtő terület növényzetének, valamint művelésének viszonyai. Az anyagcsere- termékek, vízvirágzás és az ipar szennyezése is döntő lehet, így mesterséges tározókban még fokozottabban lépnek fel az ízt és szagot adó hatások, főként a tározók feltöltése után az első 5—10 éves periódusban. Az íz és szaghatások kiküszöbölésére irányuló kísérleteket és módszereket a mik- roszennyezők mennyiségi és minőségi értékelésével kapcsolatosan részletezzük.

Az ülepített, derített és szűrt vízben levő szervezeteket (pl. baktériumokat, vírusokat), az ún. csírátlanítással teszik ártalmatlanná.

A hazai felszíni ivóvíztisztító-telepeken a csírátlanítás klórgáz vagy nátrium-hipoklorit adagolással történik. Csírátlanítás történhet ozonizáló berendezéssel is.

A klór csírátlanító hatását a vizes oldáskor keletkező hipoklóros sav biztosítja. így arra kell törekedni a víz klórozásakor, hogy a beadagolt klórból minél több hipoklóros sav képződjék. Ezt a vizsgálatok szerint a víz pH- értéke (a hidrogénion-koncentrációjának negatív logaritmusa, a víz savasságát és lúgosságát méri) befolyásolja.

A klóros víz a csírátlanításra kerülő vízbe gravitációs úton injektorral vagy adagoló szivattyúval vezethető be.

40