Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész

Az ember élete és az ezzel kapcsolatos szerteágazó tevé­kenysége folytonos beavatkozást jelent a hidrológiai folya­matokba. Minden ilyen beavatkozás, még ha hasznos ered­ményét el is érjük, megbontja a természetes egyensúlyt, változásokat idéz elő, amelyek gyakran káros hatásokat eredményeznek. Az ember berendezkedésének, civilizációjának mintegy 7 — 10 000 éves időszaka kezdetén a hidrológiai folyama­tokba való beavatkozás kismértékű, és hatása is csekély volt. De ez az időszak, amely ugyan geológiai idővel mérve csak egy rövid pillanatnak számít, elég volt arra, hogy a hidrológiai folyamatokban jelentős változások következ­zenek be. A változásokat és átalakulásokat mindig az az óhaj és kívánság irányította, hogy a folyamatok jobban megfeleljenek az ember életformájának, hasznosak legye­nek és könnyebbé tegyék életünket. Sajnos, az előnyök mel­lett káros hatások is jelentkeztek. Mivel pedig a hidrológiai folyamatok a víz körforgása révén Földünk csaknem vala­mennyi jelenségével kapcsolatosak, a károsodás az egész bioszférát érinti. A hidrológiai folyamatokba való emberi beavatkozás intenzitása fokozódik. Az ezzel kapcsolatos létesítmények száma rohamosan növekszik, s így vízkészleteinket, hidro­lógiai jelenségeinket módosító emberi tevékenységek tér­beli kiterjedése is növekvő irányzatot mutat. A különféle emberi beavatkozások hatására a víz­hiányos területek növekednek, a foltszerűen jelentkező vízhiányos területek összekapcsolódnak és regionális mé­retű problémákat okoznak, ugyanakkor az ár- és bel­vízzel veszélyeztetett területek is fokozatosan terjed­nek. Kedvezőtlen hatások érik a felszín alatti vízkészleteket mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom