Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész
Az ember élete és az ezzel kapcsolatos szerteágazó tevékenysége folytonos beavatkozást jelent a hidrológiai folyamatokba. Minden ilyen beavatkozás, még ha hasznos eredményét el is érjük, megbontja a természetes egyensúlyt, változásokat idéz elő, amelyek gyakran káros hatásokat eredményeznek. Az ember berendezkedésének, civilizációjának mintegy 7 — 10 000 éves időszaka kezdetén a hidrológiai folyamatokba való beavatkozás kismértékű, és hatása is csekély volt. De ez az időszak, amely ugyan geológiai idővel mérve csak egy rövid pillanatnak számít, elég volt arra, hogy a hidrológiai folyamatokban jelentős változások következzenek be. A változásokat és átalakulásokat mindig az az óhaj és kívánság irányította, hogy a folyamatok jobban megfeleljenek az ember életformájának, hasznosak legyenek és könnyebbé tegyék életünket. Sajnos, az előnyök mellett káros hatások is jelentkeztek. Mivel pedig a hidrológiai folyamatok a víz körforgása révén Földünk csaknem valamennyi jelenségével kapcsolatosak, a károsodás az egész bioszférát érinti. A hidrológiai folyamatokba való emberi beavatkozás intenzitása fokozódik. Az ezzel kapcsolatos létesítmények száma rohamosan növekszik, s így vízkészleteinket, hidrológiai jelenségeinket módosító emberi tevékenységek térbeli kiterjedése is növekvő irányzatot mutat. A különféle emberi beavatkozások hatására a vízhiányos területek növekednek, a foltszerűen jelentkező vízhiányos területek összekapcsolódnak és regionális méretű problémákat okoznak, ugyanakkor az ár- és belvízzel veszélyeztetett területek is fokozatosan terjednek. Kedvezőtlen hatások érik a felszín alatti vízkészleteket mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban. 30
