Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

I. rész

környezeti ártalmak még inkább csak az összefüggő ipari területekre, nagyobb városokra jellemzők, és gyakran nem annyira a termelő tevékenységre, mint inkább az infrastrukturális ellátás hiányosságára, a városodás és városiasodás eltérő ütemére vezethető vissza.

Ezért a már bekövetkezett károsodások kiküszöbölése mellett a tervszerű, tudatos megelőzés a fontos.

A Kormány intézkedések sorozatát léptetette életbe. Eme intézkedések hatékonysága átfogó tudományos megalapozást tesz szükségessé.

A célprogram központi irányítására az ÉVM Terület- rendezési Főosztályának koordinálásával 1973-ban Célprogram Bizottság alakult, amelynek titkári teendőit a Környezetvédelmi Osztály látja el.

Az 1972-ben kidolgozott K5 jelű célprogram-tanulmánytervet a Célprogram Bizottság 1973 jún. 21-én és okt. 19-én tartott ülésén elfogadta.

Környezeti vonatkozású kutatások már több éve, sőt esetenként több évtizede megindultak országunkban (pl. élővizek, talaj védelmével kapcsolatos kutatások).

Az utóbbi időben egy-egy környezeti problémakörre irányuló számos jelentős távlati kutatási program is kidolgozásra került, így a

— MÉM: Talajtermékenység fokozása alapvetően új irányok kidolgozásával (országos célprogram);

— MTA: Az ember és a természeti környezetének védelme, ill. A tudományos technikai forradalom, mint világtörténelmi folyamat kutatási főirány;

— OMFB: A technológia és környezet kapcsolata;

— EüM: A lakosság védelme a természetes és mesterséges környezet káros hatásaitól;

— OVH: Vízgazdálkodási Tudományos Kutatási Terv és Ágazati Kutatási-fejlesztési Programterv;

26