Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

I. rész

NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS

Az emberi környezet változását és elszennyeződését végső fokon csakis Földünk teljességére kiterjedően ellenőrizhetjük, ill. akadályozhatjuk meg. A környezet szennyeződése nem ismer országhatárokat. Az országokat a bioszféra elemei (levegő, víz stb.) szorosan összekapcsolják.

Az ENSZ főtitkára 1969-ben írott jelentésében megdöbbentő statisztikai adatokat sorol fel az állat- és növényvilág, valamint a termőtalaj pusztulásáról, az elképesztő mennyiségű szemétről és hulladékról, valamint a kemizá- lás káros mellékhatásairól. Jelentésében nemzetközi összefogást sürget. Ennek alapján rendezték meg a Stockholmi Konferenciát 1972-ben, amelynek anyagát három csoportba sorolták:

— az ember környezethez való jogának kinyilvánítása,

— ajánlások összesen 109 intézkedési tervre,

— ajánlás egy, az ENSZ keretében működő és a környezeti kérdésekkel foglalkozó Intézet létrehozására.

Megemlítjük, hogy utóbbi határozat alapján Nairobiban (Kenya) egy ilyen intézetet felállítottak (UNEP).

A Stockholmi Konferencia „nyugati” megmozdulás volt, amelyen a szocialista országok hivatalosan nem vettek részt.

A környezetvédelem és környezetalakítás feladatait az egyes államok programtervezetei más oldalról közelítették meg.

21