Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

I. rész

I. RÉSZ

AZ EMBER ÉS AZ ÉLŐVILÁG KÖRNYEZETE

Az ember életterét, a bioszférát általános szóhasználat alapján környezetnek nevezzük. Térbeli kiterjedése többé- kevésbé jól lehatárolható. A réteges szerkezetű légkör legalsó részének, a 8 — 20 km vastagságú troposzférának a föld felszínétől felfelé mért mintegy 7 km-es szakasza az élet felső határa. A földkéregnek égitestünk belsejébe nyúló mintegy 11 km-es sávja pedig az élet alsó határa. Ebben az együttesen is 20 km-nél vékonyabb rétegben levő minden élőlény, élettelen tárgy, anyag, energia, függetlenül attól, hogy természetes úton vagy mesterségesen keletkezett-e, a bioszféra elválaszthatatlan része, annak alkotó eleme. Létük, megjelenési formájuk és módjuk, önmagukban vagy egymással együttesen, sőt egymásra kölcsönösen kifejtett hatásuk révén folytonosan formálják, alakítják a bioszférát.

A bioszféra, a környezet egységes egészet alkot. De az élővilág, elsősorban az ember életét tekintve vizsgálható mint makro-, mező- vagy mikrokörnyezet. Az elhatárolás nem éles. Nagy általánosságban a makrokörnyezet országrészekre, nagyobb területekre, a mezokörnyezet kisebb vidékekre, településekre kiterjedő, míg a mikrokörnyezet az életnek csak a legközvetlenebb környezetére korlátozódik.

A környezetnek, a bioszférának minden eleme folytonosan változik. A földtörténeti folyamatok valószínűleg az emberi tevékenységtől függetlenül is okoznak változásokat.

13