Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 4. A vízminőség szabályozásának, a felszíni és felszín alatti vízek védelmének kérdései

típusai szerint, az alapkérdések kutatása hazai viszonylatban a Balaton (Zala), a Velencei-tó és egyes tározó tavaink (Lázbérc) példáin folyamatban van.

4.6. Tavak vízminőségi kérdései

A tavak szennyezésének és pusztulásának megakadályozásáért világszerte folytatott erőfeszítéseket egy jellemző esetben, az Erie-tó példáján keresztül próbáljuk megvilágítani.

Az amerikai Öt-tó egyike, az Eiie a legszomorúbb sorsú. A tó napjainkra elvesztette öntisztuló képességét. Naponta 5,7 milliárd liter házi szennyvíz és 36 milliárd liter ipari szennyvizet kénytelen elnyelni. 1920-ban még 10 milliárd kg (25 féle) halat fogtak belőle, ma már csak egy fajtát (ponty), 4000 kg mennyiségben. A tisztítási munkálatok megindultak, és előre láthatólag 70 év múlva fejeződnek be! A becsült költség 20 milliárd dollár.

Az Erie-tó elöregedése az utóbbi években jelentősen felgyorsult, az erózió és a növényzet elburjánzása pedig kétségbeejtő méreteket öltött. (A tó felülete 26 000 km*, hosz- sza 370 km.)

A fenti jelenséget kétségtelenül a tó szennyeződése okozza, így a megoldás első lépése kézenfekvő: a szennyezés csökkentése oly mértékig, amelyet az élővíz még el tud viselni. Számottevő javulást azonban ettől még nem lehet várni.

A tóba mind több és több idegen anyag kerül, amelynek jelentős része a mezőgazdaságból származik. A mind nagyobb mennyiségben alkalmazott tápsók belekerülnek a tó vizébe, és ott az algák és a növényzet soha nem tapasztalt szaporodását segítik elő.

Egy bizonyos idő óta számos vita és elképzelés merült fel a kérdéssel kapcsolatban. A közvetlen algakitermelés minduntalan visszatérő javaslat. A plankton ipari nyers108