Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 4. A vízminőség szabályozásának, a felszíni és felszín alatti vízek védelmének kérdései

d) A toxicitás a víz mérgezőképessége, mely gátolja vagy lehetetlenné teszi a vízi életet. Mérgek keletkeznek magában a vízben (kék algák toxinjai, bomlástermékek: ammónia, kénhidrogén), de rendszerint kívülről jutnak bele, elsősorban az ember szennyező tevékenysége révén.

A halobitás, trofitás, szaprobitás és toxicitás szorosan összefüggnek egymással. A szerves szennyvízzel terhelt, nagy szaprobitásfokú vizekben a szerves anyagokat a vízben élő heterotróf élőlények bontják, ásványosítják, a mineralizált vegyiiletek azután a víz trofitását emelik: a szervetlen vegyületekkel dúsított vízben sok algaszerves- anyag keletkezik, ami vagy maga okoz kellemetlenséget, vagy pusztulása után a szaprobitást növeli. A szaprobitást okozó szerves vegyületek, amint a definícióból is következik, maguk nem mérgezők, de a rajtuk élő mikroorganizmusok nagymennyiségű oxigént fogyasztanak, ami oxigénhiányt okozhat, és sokféle élőlény halálához vagy elvándorlásához vezethet. Az így redukálóvá váló környezetben különféle bomlástermékek (ammónia, kénhidrogén) keletkezhetnek, amelyek bizonyos körülmények között a víz mérgezőképességét okozzák.

Általános tapasztalat: a szerves terhelés, a trofitás emelkedése kisebb folyók hosszabb-rövidebb szakaszait, vagy egészen kicsiny tavakat, még a mi körülményeink közt is tönkretehet. Emellett a szervesanyagok megsemmisítése, ásványosítása, jól működő biológiai szennyvíztisztító telepeken maradék nélkül keresztülvihető. Ezek a folyamatok azonban a természetes tisztulás vagy a mesterséges tisztítás folyamán keletkezett szervetlen növényi táplálék trofitást növelő hatása ellen nem védenek. A szaprobitás okozta károknál sokkal elterjedtebbek és tartósab- bak a trofitások emelkedéséből származóak, melyektől még az északamerikai Nagy-Tavak sem mentesek. A

106