Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 4. A vízminőség szabályozásának, a felszíni és felszín alatti vízek védelmének kérdései
már amúgy is csökkentett öntisztuló képességét, vagyis hátrányosan befolyásolja az oxigénháztartást, megváltoztatja a biológiai viszonyokat, elősegíti a ködképződést. A jégképződést csökkenti ugyan, de a víz felmelegedése meggátolja a további hűtési célokra való felhasználást stb. Elméletileg a melegedés révén csökken az oxigén oldhatósága, ami azt jelenti, hogy a folyó oxigént veszít, illetőleg nem tud felvenni. Ez azonban csak az oxigénnel telített vízre áll fenn. Elméletileg helyesek ugyan a számítások, amelyek szerint a szennyvíz terhelhetősége nő, de gyakorlatban ez csak feltételesen igaz, mert a szóban forgó gázreakciók igen lassan mennek végbe. Más a helyzet a biológiai, ill. biokémiai hatásokkal. Biológiailag nézve a víz szervezetek közösségei által lakott élettér. A folyóvízben élő szervezetekre a hőmérséklet emelkedése különféleképpen hathat: a szaporodás bizonyos hőmérséklet elérésétől függhet, az életbenmaradás csak bizonyos hőmérséklethatárok között lehetséges stb. Joggal feltételezhető tehát, hogy a folyók hőmérsékletének még kismérvű tartós megváltozása is befolyásolja a benne élő szervezetközösséget. Különleges kérdések merülnek fel a haltenyésztéssel kapcsolatban. Százezrek szeretnék szabadidejüket horgászással tölteni, és számuk egyre nő. A horgászat társadalmi tényezővé vált, úgyhogy a halfajtákat erre való tekintettel is védeni kell. Példa erre, hogy a Velencei-tavon megszüntették a nagyüzemi halászatot, átadták a horgászoknak, és jelentős összegeket fordítanak a halállomány fejlesztésére, új fajok telepítésére stb. Hiszen a horgászat is egyik lehetőség ma, az urbanizációs ártalmakkal agyongyötört ember számára a természetes környezethez való „visszatalálásra”, a természetes környezetben való feloldódásra. 102