Bogárdi János: Alkalmazott hidrológia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1962)

2. A mezőgazdasági vízgazdálkodás hidrológiai vonatkozásai

A vizháztartásl egyenletet nagyon sokféle speciális esetre fel lehet Írni. Mindegyik lényege, hogy a vizsgált területre vonatkozóan és a vizsgált időszak alatt a bevétel és kiadás egyenlőségét fejezi ki. Általános alakban:

C+H = E+ P+ T, /2,1/

ahol C - a makró /eső, hó stb./ és a mikró /harmat, köd stb./ csapadék,

H - a hozzáfolyás /vízfolyás, felületi viz, pl. öntözés, talajvíz, stb./,

E - az elfolyás /vízfolyás, felületi viz, pl. csurgalék viz stb./,

P - a párolgás /felszíni és felszínalatti vizek, a növényzet párologtatása stb./,

T •• a tározódás /a felszínen és felszín alatt, a növényekben stb./.

A hidrológus feladata minden esetben a mérhető mennyiségek alapján, bizonyos számításokkal és következtetésekkel az ismeretlenek meghatározása.

2.12. A csapadékviszonyok vizsgálata

A csapadékviszonyok jellemzésére elsősorban a havi és átlagos, valamint meghatározott Időtartamra vonatkozó maximális csapadékmennyiségek szolgálnak. De a h csapadékmagasság, akár átlagos, akár maximális értéket jelent, legtöbb esetben nem elegendő a csapadékviszonyok teljes jellemzéséhez. Erre a célra további fogalmakat, illetőleg mennyiségeket kell bevezetnünk.

Ilyen mennyiség a csapadék hevessége, vagy intenzitása /i/, amely megadja az időegységben leesett csapadék mennyiségét. Ha a T eső-időtartam alatt leesett h magasságú eső egyenletesen elosztva esett volna le, az intenzitás

i = — * const. /2,2/

T

lenne.

A valóságban azonban az eső időbeli eloszlása nem egyenletes, igy az intenzitás nem lesz állandó, hanem pillanatnyi értékét az- 8 -