Bogárdi János: Alkalmazott hidrológia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1962)
3. A hidrológiai tényezők közötti kapcsolatok meghatározása
A fentiekben ismertetett uj rangkorreláció felhasználásával . 2 olyan rB1 paramétert határozhatunk meg, amely minden értékhatártól függetleníti a pozitív és negativ kapcsolatok szorosságát egyaránt hiven jellemzi. Magát az rfil paramétert az alábbi gondolatmenet szerint határozhatjuk meg. A kapcsolat teljes hiányánál tudjuk, hogy P * pmax* p vagyis «----- = 1 lesz. Viszont függvénykapcsolatnál P = 0 lévén m ax p a T5----- értéke is zérus lesz. Bizonyos mérvű kapcsolat esetén * max p a «----- érték jellemző arra, hogy a kapcsolat mennyivel lazább r max a függvénykapcsolatnál. A fentiek szerint az uj paramétert az Bl 1 /3,9 / max összefüggésből számíthatjuk. A jászteleki példánál alkálmazva az uj eljárást, PmaT k 134Jhi max 2 71. A II. táblázaton meghatároztuk az egyes csapadékmérő állomások rangsorszámainak rendezetlenségére jellemző P értékeket, és mind a 11 csapadékmérő állomáshoz az r^ paraméter-értékeket is. A rangkorrelációs eljárásokkal kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy megegyezést az egyes eljárások szerint számított paraméterek között nem várhatunk. Bz a körülmény természetes, mert hiszen mindezek az eljárások a kapcsolat szorosságát csak nagy megközelitéssel határozzák meg. Vizsgáljuk meg utoljára a numerikus közelitő korrelációvizsgálatok közül a rangkorrelációnak egy különleges változatát az un. előjel-korrelációt. Ismeretes, hogy a kétváltozós korreláció szorosságát jellemző korrelációs tényező nagyságát /a5t előjelét is/ a változók középértéktől számított eltéréseinek szorzatösszege határozza meg. Az egyes értékpárokból számított eltérések szorzatai előjeles meny- nyiségek. Nyilvánvaló, hogy a szorzatösszeg akkor lesz a legnagyobb, ha a szorzatok mindegyikének azonos az előjele. Ha viszont- 36 -
