Bogárdi János: Alkalmazott hidrológia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1962)

2. A mezőgazdasági vízgazdálkodás hidrológiai vonatkozásai

lás. Az un. aszimmetrikus eloszlásokat a ferdeség mértékével szokás jellemezni.

2.42« A vízállás ás vízhozam közötti összefüggés

A vizhozamgörbe legáltalánosabb alakja a Q = f (h), vagyis amikor a vízhozamot a H vízállások függvényében fejezzük ki. Mivel azonban, mint ismeretes, a vízhozam az F szelvényterülettől és a v középsebességtől függ, ez utóbbi pedig a c sebességtényező, az R hidraulikus sugár és az I esés függvénye, az előbb említett függvény csak akkor egyértelmű, ha a H vízálláshoz tartozó F, c és I állandó. Anélkül, hogy a részletekbe mennénk, megemlítjük, hogy ez az eset a gyakorlatban nagyon ritkán fordul elő.

Az egyidejű vízhozam és vizállásmérések alapján megszerkesztett vizhozamgőrbére általában felírható a

Q » A hn /2,29/

hatványkitevős függvény, amelyben h egy alkalmasan válssztott ösz- ezehasonlitó sik /elvileg a zérus vizszállitásnak megfelelő sik/ feletti magasságot .ielent, A és n pedig állandók. Ha a H vízállást akarjuk figyelembe venni, akkor be kell vezetnünk azt a H0 értéket amely kielégíti a H-HQ = h egyenlőséget. Ebben az esetben egyenletünk uj alakja:

Q * A (H-H0)a /2,30/

Megjegyezzük, hogy használatos a sorbafejtéssel és a magasabb- rendü tagok elhanyagolásával adódó

Q = a + bjH + b2H2 /2,31/

kifejezés is.

Magának a vizhozamgörbe egyenletének a meghatározásával itt külön nem foglalkozunk. Röviden csak annyit említünk meg, hogy szokásos grafikus eljárással meghatározni, amikoris a meghatározott görbe egyenletét utólag számítással határozhatjuk meg. De lehetséges a vizhozamgörbe egyenletét bizonyos átalakításokkal kétváltozós, vagy többszörös korrelációszámítás segítségével numerikusán is meghatározni. Egyébként a vizhozamgörbe egyenletét csak akkor érdemes meghatározni, ha az állandónak tekinthető. Ezekre vonatkozóan majd a gyakorlatokon fogunk számpéldával találkozni.

21