Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Második rész: A magyarországi vízfolyások hordalékviszonyainak vizsgálata - VI. Hordalékvizsgálataink a Dunán
A hordalékanyagok jellemzéséhez tartozik még a kritikus fenéksebesség és a lebegtetési sebesség, valamint az állóvízre vonatkozó ülepedési sebesség meghatározása is. Ha ezeket az értékeket az előbbi mérés adatai alapján számított átlagos szemátmérőknek megfelelően határozzuk meg, akkor dg = 14 mm-es szemnagysághoz a (36a) összefüggés szerint vOJ — 58,2 cm/sec, a (70) alapján dg = 0,055 mm szemnagysághoz pedig v; = 3,5 cm/sec sebességérték adódik. Az előbbi érték azt jelenti, hogy a görgetett hordalék mozgatásához 58,2 cm/sec- -nál nagyobb fenéksebesség szükséges. A 3,5 cm/sec lebegtetési sebesség viszont arra utal, hogy a hordalék tartós lebegtetéséhez ennél az értéknél lényegesen nagyobbnak kell lennie a sebességnek. Ha a hordalék fajsúlyát yx = 2,65-re vesszük fel, akkor 20 C°-ú vízben, göm balakú, 0,055 mm-es hordaléknál az ülepedési sebesség a = 0,26 cm/sec. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a vizsgált mérés adatai szerint 0,055 mm-es szemnagyságú hordalékból H = 3,25 m középmélység mellett, a Vk = 1,5 m/sec középsebesség milyen legnagyobb töménységet képes elméletileg fenntartani. A töménységnek ezt a legnagyobb elméleti határértékét telítési töménységnek neveztük. A (75) összefüggésből számítva, vagy az 51. ábra alapján meghatározva, Ct = 57,5 kg/m3, > vagyis sokszorosan nagyobb, mint a mért Ck = 0,013 kg/m3. A mérés idején tehát lényegesen kisebb volt a töménység, mint az elméleti telítési töménység, amely — bár nem pontos mérőszáma a telítési töménységnek — mutatja, hogy a folyó valóságosan több hordalékot is szállíthatott volna. Az említett adatok alapján számítható az úgynevezett telítési sebesség is. A (73) képlet szerint, vagy az 50. ábra alapján vt = 0,04 m/sec, ami mutatja, hogy a mért hordaléktöménység fenntartásához a valóságos 150 cm/sec középsebesség helyett elméletileg 4 cm/sec sebesség is elegendő lett volna. A mérési eredmények alapján számíthatjuk a meder állandóságára jellemző a és b tényezőket is. A Lohtin-féle mederállandósági tényező, mivel v2 hv = — = 115 mm, 2g dg 19 n íj. a — — = ------= 0,16. hv 115 A szerző által bevezetett mederállandósági tényező pedig, figyelembe véve hogy a középvizek esése a Dunának ezen a szakaszán / = 0,27 m/km Rí 3,25-0,27 Megemlítjük, hogy mind az a, mind pedig a b mederállandósági tényező nevezetlen szám. Az a érték számításánál célszerű, ha a sebességet, a nehézségi gyorsulást és a hordalék szemátmérőjét mm-ben helyettesítjük be. A b számításánál legcélszerűbb a szemátmérőt mm-ben, a hidraulikus sugarat m-ben, az esést pedig m/km-ben behelyettesíteni. 306
