Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Első rész: A görgetett és a lebegtetett hordalék mozgása - IV. A vízfolyások egyensúlya és a hordalékmozgás
Samov újabb tanulmányában a fenti összefüggéseket bizonyos szempontból megváltoztatja. Legelőször is a duzzasztómű megépítése utáni / keresztmetszeti terület meghatározása ad útmutatást. Eszerint fa azonosnak veendő a ii értéka:!ó árvízhozan háromnegyed részének megfelelő vízhozamnál érvényesülő keresztmetszeti területtel. A G„ mennyiség meghatározására szolgáló összefüggésben n hatványkitevő értékét 1 és 1/3-ai érték között ajánlja felvenni. n kitevő értéke az esés növekedésével csökken. Samov fenti összefüggése tulajdonképpen azt a körülményt juttatja kifejezésre, hogy a víztározó megépítésével a hordalék szállítására kisebb sebességek mellett nagyobb keresztszelvény szolgál. A feliszapolódások mértékének kiszámítására egy további egyszerű eljárás az lenne, ha megállapítanék azt a minimális keresztszelvényt, amely mellett az érkező hordalékmennyiséget a vízfolyás szállítani képes, és a duzzasztómű beépítése révén az ezen felüli medertérfogatokat számítanék mint várható fel- töltődéseket. Végül megemlítjük, hogy a víztározók feliszapolódásának számítását a mederállandóság segítségével is meg lehet kísérelni. A mederállandóságnál kiindulhatunk V. Lohtin mederállandósági tényezőjéből, vagy pedig a magyar viszonylatban általunk alkalmazott - e- — b összefüggésből. Ez utóbbi paraméter segítségével a következőképpen számíthatjuk a tározótérfogat feltöltő- dését. Az eljáráshoz ismernünk kell a duzzasztómű megépítése előtti ^ értéket, vagyis mederanyag-vizsgálatokkal meg kell határoznunk a dg átlagos szemátmérőt, mederfelvételekből az R hidraulikus sugarat és vízszínrögzítés vagy vízállások egybevetéséből az / esést. Ily módon megkapjuk kiRI egyenlített értékét, amely a duzzasztómű megépítése előtti állapotnál jellemzi a mederállandóságot. Mármost a duzzasztómű megépítése után megváltoznak az esések (/’) és megváltozik a hidraulikus sugár (/?’), aminek következtében meg kell változnia, éspedig csökkennie kell a dg átlagos szemátmérőnek is. Ez azonban csak úgy következhet be, ha azon a szakaszon, ahol csökkent az esés és növekedett a hidraulikus sugár, feltöltődések következnek be. A paraméter segítségével kiszámíthatjuk a megváltozott viszonyoknak megfelelő dg értéket. Mivel a dg átlagos szemátmérőhöz tartozó mederanyagnak, valamint az érkező G hordalékmennyiségnek is ismerjük a szemösszetételi görbéjét, az új dg-höz tartozó szemösszetételi görbét is megszerkeszthetjük. Ha pedig ezt ismerjük, egyszerű arányossággal megkapjuk, hogy milyen szemnagyságtöredékeknek kellett leülepedniük az új mederállandóság eléréséhez. Ezeknek a súlyszázalékából közvetlenül számíthatjuk a leülepedett mennyiséget. Ennek a számítási módszernek alkalmazásától medertározók esetén várhatunk jó eredményeket. A feliszapolódások mértékének meghatározására szolgáló eljárások felsorolása után meg kell állapítanunk, hogy pontos és minden szempontból megbízható módszer ma még nem áll rendelkezésre. Ezért célszerű mindig több eljárás szerint kiszámítani a várható feltöltődéseket, és ezek összevetése révén minőségi elemzéssel eldönteni a kérdést. A legjobban ajánlható Orth, illetve Samov görbeseregének és Gottschalk görbéjének alkalmazása. Ellenőrzésképpen a 277
