Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Első rész: A görgetett és a lebegtetett hordalék mozgása - IV. A vízfolyások egyensúlya és a hordalékmozgás
Az üzemben levő víztározók feliszapolódásának észlelésénél és mérésénél a legfontosabb feladat a víztározóban összegyűlt, lerakodott hordalék térfogatának megállapítása. Természetesen lényeges az eredeti tározótérfogat ismerete is. A víztározóban lerakodott hordalék térfogatának megállapítására általában kétféle módszer ajánlható. Az elsőnél feltételezik, hogy a felvétel időpontjában meghatározott tározótérfogat és az eredeti tározótérfogat különbsége adja a lerakodott hordalék térfogatát. Ennek a módszernek az alkalmazásához tehát szükséges az eredeti tározótérfogat ismerete. Az eredeti tározótérfogat meghatározásánál elkövetett hiba — különösen, ha a hordaléklerakódás az eredeti tározótérfogathoz viszonyítva kicsi — nagymértékben meghamisíthatja az eredményt. Régebben létesült víztározóknál ez a módszer általában nem alkalmazható, mert ezekről a víztározókról a legritkább esetben állnak rendelkezésre pontos rétegvonalas felvételek. A második módszernél közvetlenül mérik meg a lerakodott hordalék térfogatát. Ennek a módszernek az alkalmazása esetén több a mérési munka és különleges mérőeszközök is szükségesek. Előnye viszont, hogy teljes tájékoztatást nyújt a víztározók feltöltődéséről, tekintet nélkül arra, hogy rendelkezésre állanak-e az eredeti tározótérfogatra vonatkozó pontos felvételek. A lerakodott hordalékrétegek vastagságát különleges szondázó rúddal mérik. Ez a szondarúdkb. 5 cm átmérőjű acél rúd, amelynek hosszában 3 cm-enként egymást részben fedő gyűrűk vannak esztergályozva. Az egész szondarúd olyan, mint egy sorozat felfordítva egymásra helyezett csonkakúp, amelyeknél a maximális ármérő 5, a minimális pedig mintegy 3 cm. A szondarudat kötélre kötve négy erővel dobják csónakról a vízbe, ami által áthatol a puha hordalékrétegeken és az eredeti mederanyagban áll meg. Óvatosan visszahúzva, a gyűrűkben maradt anyag milyensége dönti el, hogy milyen vastagságú a hordalékréteg. Kisebb vízmélységeknél (max. 10 m) a lerakodott hordalékréteg vastagságát közönséges szondarúddal is meg lehet állapítani. Függetlenül attól, hogy a lerakodott hordalék térfogatát milyen módszerrel határozzák meg, a mérés idején a valóságos tározótérfogatot mindenképpen meg kell határozni. Ez közönséges vízmélység-méréssel történik. Kisebb mélységeknél szondarúddal, nagyobb mélységeknél kötélre erősített szondázó súllyal mérhetjük a vízmélységet. Újabban már visszhangos mélységmérést alkalmaznak. A lerakodott hordalék fajsúlyának, szemösszetételének és térfogatsúlyának meghatározására zavartalan anyagmintákat szoktak venni a feliszapolódott rétegből. Erre a célra a legkülönbözőbb mintavevők használa osak. A külső mérési munkáknál a mélységek és a hordalékrétegek vastagságának megállapításánál célszerű bizonyos meghatározott sémát követni. A méréseket leggyakrabban előre kijelölt szelvényekben végzik. Az ilyen szelvényekben való mérésnél a vízmélységet és a hordalékréteg vastagságát az egyes szelvényekben mindig egyenlő távolságra levő függélyekben mérik. A mérési fiiggélyek távolsága kisebb víztározóknál 5—20, nagyobbaknál 20—50 m lehet. A mérési keresztszelvények felrakása után tetszés szerinti eljárással számíthatók a területek és ezekből a térfogatok. Néha a víztározó fenekének teljes domborzatát is szokták mérni. Ily módon meg tudják szerkeszteni a víztározó fenekének rétegvonalas térképét. A mérési pontokat felrajzolva, a rétegtervet interpoláció útján határozzák meg. 269
