Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)

Bevezetés

■ 1

B e v e zetéa

A tala jszilárdltás a helyszínen található talajokat - megfelelő kötőanyag adagolásával - előirt funkció betöltésére teszi alkalmassá. Az eljárás ezideig elsősorban az útépítés területén terjedt el, és kiterjedten alkalmazzák olyan helyeken, ahol a hagyományos kőanyagú útalapok szállítási távolsága nagy.

Vízépítési talajazilárdltásról csak kutatási és kísérleti szinten beszélhetünk, hiszen a talajszilárdltás még az útépítés területén sem teljesen kiforrott, nemhogy a vízépítésben, ahol a stabilizált talajjal szemben több olyan követelményt támaszthatunk, amelyek az útépítésben nem elsőrendűen fontosak /pl.tartós víznyomóénak való ellenállás/.

£ tanulmánynak az a célja, hogy részletesen ismertesse a különböző szilárdltási eljárások jelenlegi világszínvonalát, felhívja a figyelmet a vízépítési alkalmazási lehetőségekre, és Így Irodalmi alapot szolgáltasson a talajszilárdltás meghonosításához a vízépítésben.

A munka során sikerült hozzájutni két alapvető Irodalmi forráshoz « a szovjet Bezzuk és a nyugatnémet Jassberger talajszl- lárdltással foglalkozó könyvéhez. Ezenkívül több, mint száz kisebb - nagyobb hazai és külföldi tanulmányt dolgoztunk fel és értékeltünk. A rendkívül nagy anyag könnyebb átteklnthetőségo végett az egyes szilárdltási eljárásokat külön fejezetekben tárgyaljuk, amelyek önmagukban Is teljesek, és külön Irodalomjegyzékért tartalmaznak. Tehát pl. akit a bitumenes szilárdítás érdekel, elegendő azt a fejezetet áttanulmányoznia. Természetesen bizonyos átfedéseket nem lehetett elkerülni, mert pl. a meszes szilárdításra külön fejezetet szenteltünk, de a különleges talajok szilárdítása is legtöbbször meszes eljárás.

A mechanikai tala jszilárdltás a legrégibb és legegyszerűbb eljárás, amely külön kötőanyagot nem igényel, hanem előirt szemösszetétel melletti tömörítéssel biztosítja a kedvező