Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
5. Meszes talajszilárdítás
56 •y. MESZES TAIiAJSZHiÁBDHÁS A mész és a talaj közötti reakcióról eddig már számos elképzelés látott napvilágot. A jelenségek részleteit még nem tisztázták egyértelműen, ezért a többé kevésbé általánosan elfogadott alapelvek szerint, egyszerűsítve tárgyaljuk a folyamatokat. A talajba közvetlenül juttatott, vagy égetett mészböl, a talaj nedvességét felhasználva közvetve keletkezett mészhldrát Ca és hid- roxidionokká disszociál. Ezáltal a talaj pH értéke növekszik, és eredetileg savanyú talajok lúgossá alakulnak. Brand kutatási szerint a reakciók négy fázisban zajlanak le, amelyek folyamatosan alakulnak át és részben átfedik elmést C21 A kezdeti stádiumot a hozzáadott Ca/0H/2 egy részének már említett disszociációja váltja ki, aminek következtében az agyagásványok elektromos felületi erői megváltoznak. A hozzáadott Ca/OH/2 nagyrészt elveszti kristályos formáját és ezért röntgenográfiailag többé nem mutatható ki. Nyilvánvalóan amorf állapotba megy át, és átmenetet képez a gél-stádiumhoz. A legfinomabb talajrészecskék agglomerálnak és megváltoztatják.az egész talaj szerkezetét, konzisztenciáját és Froctor-görbéjét. A gél-stádium a rendelkezésre álló adatok szerint a legfontosabb a megszilárdulás szempontjából. A gélmassza megköti és összeragasztja a talaj ásványi szemcséit, és ugyanakkor megváltoztatja a pórusszerkezetet. Nagyon valószínű, hogy a gélstádium az okozója annak is, hogy a mészhidráttal stabilizált talaj csekély vizet vesz tel, és nagy a vizellenállóképessége. 'í! A gél—fázisok mikrószkópban világosan felismerhetők voltak anélkül, hogy.kémiai és kristályösszetételük azonosítása lehetséges lett volna. A mészhidráttal kevert talajok és a Ca/0H/2 - vei vizbe szórt tiszta agyagásványok röntgenográfiai és elektromik- roszkópiai vizsgálatai során megállapították, hogy a gél-massza minden valószínűség szerint részben tobermorit-szerü kalciumszili- kát- hidrát bó 1 áll.
