Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
4. Bitumenes talajszilárdítás
32 4. BITUMENES TALAJSZILÁHDITÁS Bitumen - talaj keveréknek nevezzük a talaj, a bitumen és a viz olyan arányú keverékét, amely szilárdság, vizállóság és esetleg más igények tekintetében a legkedvezőbb. A vizállóság biztosítása céljából legtöbbször 2-3 % hidraulikus kötőanyag - mészhid- rát, cement, mészpuzzolán - adagolása is szükséges [ 2J. Ebben a fejezetben elsősorban higitott bitumennel, vagy kátránnyal és utibitumennel készített szilárdítással foglalkozunk, mig a bitumenemulziós szilárdításnak - jelentősége miatt - külön fejezetet szentelünk. Bitumennek a talajhoz való adagolásával és hatásos összekeverésével többféle hatást érhetünk el. Ezek közül a legfontosabbak a következők:- Kohézió nélküli szemcsés talajnak, pl. tiszta homoknak szilárdságot ad, a szemcsék összeragasztása, illetve összekötése révén. Az Így nyert anyagot bitumenes homoknak nevezzük.- Kohéziós, finom szemcsés talaj víztartalmát állandósítja, azokat vízzáróvá teszi, vizfelszívó képességüket csökkenti. A nyert talaj a bitumenes talaj.- Kohéziót ad, és vízzáróvá.tesz eredetileg csak súrlódási ellenállással rendelkező talajokat. Ezek a homok-kavics - bitumenes keverékek. A bitumenes talajazilárditást illetően két, többé - kevésbé ellentétes felfogás uralkodik. Az egyik szerint a bitumenadagolást a kötőhatés és az elért szilárdság alapján kell meghatározni; vagyis a szilárdított talajt teherbírás szempontjából kell elbírálni. A másik felfogás szerint a bitumennek csak az a szerepe a szilárdított talajban, hogy azt vízzáróvá tegye, s a talaj bármely időjárás mellett is megtartsa eredeti szilárdságát. Az első elv kerül lényegében az útépítésben alkalmazásra, hisz alaprétegben vagy ágyazatban a teherbírás a legfontosabb
