Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
3. Cementes talajszilárdítás
19- a keveredés mértéke, a cementtalaj - keverék tömörsége,- az utókezelés módja és időtartama határozzák meg. A cement szerepe attól függően változik, hogy a szilárdításra kerülő talajfajta túlnyomó részben kötött, vagy szemcsés jellegű. Kötött iszap és agyag - talajokban a hidratáció az ásványi részek között erős kötéseket létesit és szilárd vázszerkezetet /un. mátrixot/ alkot. Ez a szerkezet közbezárja és rögzíti a le nem kötött talajszemcséket. A cement igy egyrészt csökkenti a talaj vízzel szembeni érzékenységét / képlékenységét és térfogat- változását /, másrészt pedig növeli a nyirószilárdságot és a fagyállóságot. Szemcsés talajokban a cementáló hatás hasonlít a betonban végbe menő folyamathoz, azzal az eltéréssel azonban, hogy az adalékanyag csak az érintkezési pontokban cementálódik, vagyis a cementpép nem tölti ki az összes hézagokat. Minél vegyesebb a talaj szemeloszlása / laposabb a szemeloszlási görbéje /, annál kisebbek a hézagok és több az érintkezési felület, vagyis erősebb a cementáló hatás. 3.1 A cementes szilárdítás anyagai 3.1.1 Talajok Ll3 A hazai talajok cementtel való szilárdithatósága tekintetében a 2. ábra adatai nyújtanak tájékoztatást. Adott esetben további vizsgálatokkal kell a szilárditha - f tóságot eldönteni és a tényleges cement szükségletet megállapítani. Egyenletes szemcséjű finom homok és iszapmentes homokos kavicsok esetében a cementigény kellő mennyiségű finom iszapos talaj hozzákeverése útján jelentősen / rendszerint felére / csökkenthető. A kötöttebb /40 % fölötti folyási határú, 18 %-nál nagyobb plasztikus indexű/ talaj stabilizálásakor - elsősorban a munka-
