Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
2. Mechanikai szilárdítás
15 szúságban építettek mechanikailag szilárdított utat LöH. Ez a szám nagyon alacsony, ha figyelembe vesszük, hogy az ország területének kb.15 %-án - ahol kavics, kőtörmelék, murva vagy más alkalmas dur- vaszemcsé jü^znyag a helyszínen található - a legelőnyösebb stabilizálási mód a mechanikai szilárdítás. A keverés - a kivitelezés sőrém - rendszerint az úttükörben talajmaró többszöri járatásával volt gazdaságosan elvégezhető.Több esetben mezőgazdasági eszközök /kultivátor, boronák, gyűrűs henger/ sokszori járatásával is kielégítő keverést lehetett biztosítani. A földnedves keveréket gumiabroncsos hengerrel, nagyobb súlyú sima hengerrel vagy vibrációs tömörítő eszközzel volt gazdaságos tömöríteni. Utihengerrel legfeljebb 15 cm vastag réteg volt tömöríthető. A mechanikai szilárdítás egy vagy két rétegben bizonyult indokoltnak alkalmazni. A leggyakoribb rétegvastagság a 15 cm ; 10 cn^-nél vékonyabb réteg általában nem volt hatékonyan kivitelezhető. Egy rétegben 20 cm-nél vastagabb mechanikai szilárdítást nem lehetett eredményesen bedolgozni.A rétegvastagságnak ugyanis összhangban kell lennie a rendelkezésre álló kivitelezési eszközökkel. Fellelhető állapotában alkalmas, tehát keverést nem igénylő, vagy telepen gépben kevert anyagok beépítése esetén a rétegvastagság felső határát a tömörítő eszközök még eredményes tömörítési hatásának mélysége szabta meg. Végső szempont tehát mindig az volt,hogy a mechanikai szilárdítás teljes rétegvastagságban az előirt minőségben összekeverhető és tömöríthető legyen. 2.4 A mechanikai szilárdítás alkalmazása a vízügyi szolgálatban Az ismertetett alapelvek szerint készített mechanikai szilárdítás a vizügyi szolgálat számos területén előnyösen alkalmazható földművek teherviselő képességének javítására. A hagyomá
