Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
8. Mezőgazdasági, erdei és felvonulási utak szilárdítása
103 határozott minimális vastagsághoz /kb. 12 cm/ van kötve, és a forró beépitésnél alkalmazott kis rétegvastagságok itt nem elegendők, mert ebből a szempontból ugyanúgy kell tekinteni, mint a zúzottkő, vagy murva alkalmazásával készült, nem kötött hordozórétegeket. Ezt bizonyltja az Ott által közölt statisztika is Ql03 , a- mely bemutatja az NSZK-ban 1956-1965 között épült mezőgazdasági u- takat és az egységköltségeket. Az egyre növekvő kiépített hossz mellett, a fajlagos költségek is növekednek. Ez egyértelműen a költségesebb burkolatok /pl. meleg aszfalt/ fokozottabb alkalmazásét jelenti. Az erdei, mezőgazdasági és felvonulási utak építési körülményei és terhelése sok tekintetben hasonló az árvizvédelmi közlekedési utak, és szivattyútelepi bejáró utak esetén fellépőkkel /nehéz megközelíthetőség, keskeny munkatér, lökésszerű forgalom,stb./ Ennek alapján a tervezési, épitési tapasztalatok igen fontosak a vizépités számára. Hazai viszonyainkat figyelembe véve a lényeges tapasztalatok a következők: a. / Az út jellegétől, a forgalom eloszlásától és nagyságétól függően, a hivatkozott irodalom alapján megtervezhető és kiépíthető a leggazdaságosabb megoldás. Ez mechanikai szilárdítástól kezdve bármilyen eljárás lehet. b. / A lezáró rétegre is vonatkozik az előző megállapítás. Nagyobb állandó forgalom töltés-koronákon, bejáró utakon, aszfalt- beton zéróréteg is indokolt lehet a kisebb fenntartási költség figyelembe vételével. c. / Nem célszerű nagyteljesítményű, de nehezen mozgatható gépláncot alkalmazni. Általában kisebb felületek szilárdításáról van szó, ezért többmenetü gépek, talajmarók használata indokolt. d. / Szükség esetén mezőgazdasági gépekkel is elérhető a kívánt minőség, de ez csak igen kis felület esetén gazdaságos.
