Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
8. Mezőgazdasági, erdei és felvonulási utak szilárdítása
100 ez az út állandóan, lápos, vizenyős volt és teljesen tönkrement a jármüvek okozta terhelés következtében. A traktorok besüppedtek az agyagos, sáros talajba, és gyakorlatilag lehetetlenné vált a közlekedés mind rakománnyal, mind pedig üres járattal. Az említett szakasz gépi vontatásra alkalmassá tétele céljából hagyományos módon történő útépitésnél a felpuhult agyagos altalaj tömörítésre nagyobb mennyiségű talajréteget kellett néha odahordani, ezenkívül tömörebb rétegként homokot alkalmazni, a talajvíz ellen. A talajszilárditást 1962. augusztusában végezték el. Az útkorona szélessége 4,5 m, ebből a szilárdított kocsiút szélessége 4 m. Az úttest kotrókkal vájt vízelvezető árkok segítségével történő viztelenitése, valamint a földmunkák megkezdését lehetővé tevő kiszárítás után az odaszállított mész segítségével végrehajtották a talajkötést az út koronáján. A földút munkálatai a következő fázisokra bonthatók: 1. / az útalap kialakítása "Mazur D-50" traktorral vontatott talajgyalú, valamint a szczeczini IBI és OZLP munkatársai által szerkesztett acélhenger segítségével /lásd: las Polski, 1961/1./ ; 2. / talajporhanyitás "Zetor 25" traktor hidraulikus emelőjére akasztott tárcsás boronával; 3. / a pDrhanyitott talaj profilozása lánctalpas traktorhoz kapcsolt henger segítségével; 4. / a laboratóriumi vizsgálatok alapján meghatározott mész- mennyiség szétteregetése az út koronáján; 5. / a talajnak mésszel való átforgatása tárcsás borona segítségével; 6. / a keverék profilirozása acélhálóval; 7. / a talajkeverék tömörítése először lánctalpjas vontatóra kapcsolt tüskés hengerrel, majd sima hengerrel; 8. / az alapréteg burkolása előbb kaviccsal, majd salakkal kötött földréteggel,amely a hengerlés után mintegy 10 cm vastagságú kell, hogy legyen. Az alapréteget 1962. októberében és novemberében fedték le,