Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
8. Mezőgazdasági, erdei és felvonulási utak szilárdítása
90 nedvességtartalmat olyan kötőanyag hozzáadásával, amelynek vizzáró hatása van. Ilyen kötőanyag az utikátrány, amely gyűjtőfogalma a melegkátránynak, hidegkátránynak és kátrány emulziónak. Az utikátránynak fajta és duktilitás szerint való kiválasztása elméleti és gyakorlati szempontok alapján történik. A kátrány mennyiségét korlátozza az alsó rétegekben az a betartandó követelmény, hogy megfelelő tapadást és vizzárást biztosítson, felül pedig az, hogy a kátrány nem szerepelhet kötőanyagként. A kátrány viszkozitását olyan magasra kell választani, hogy a szemszerkezettől, évszaktól és időjárástól függően tökéletes tala jkeverést és tömörítést érhessünk el, de kívánatos, hogy a kész útpályát a forgalom minél előbb igénybevegye. Az alábbi összeállítás megközelítőleg tájékoztatást nyújt a kátrányfajta kiválasztásához! 1. Kavicsos talaj, kavicsoshomok és homok legfeljebb 10 %, 0,06 mm alatti finomszemcsetartalommal - T 40/70-től 140/240-ig / NSzK szabvány / 2. Iszapos homok 10-25 % 0,06 mm alatti finomszemcsetartalommal - T 10/17-től T 20/35-ig 3. 25 % feletti 0,06 mm alatti finomszemcsetartalmú talajok - stabil kátrányemulziók.és hidegkgtrá- nyok. Tehát finomszemcséjű talajokat /iszapos homokot és agyagos iszapot/ legcélszerűbb kátrányemulzióval szilárdítani. A higfolyó fluktuált kátrányok /hidegkátrányok/ nagyon könnyen bekeverhetők a talajba, do a sűrű talajkeverékből csak lassan vesztik el a higi- tószerüket. Ezért az ilyen kátrányos talajkeverék hosszú ideig lágy marad. A melegkátrány felhasználása nagyobbarányú épitési berendezés alkalmazását kívánja, amely a gazdasági útépítés egyéb terüle
