Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)

7. Vízépítési talajszilárdítás

81 7. vízépítési talajszilárditás A talajszilárditás vízépítési alkalmazásáról ezideig igen kevés tanulmány jelent meg az irodalomban. Ennek többféle oka van. 1. / A talajszilárditás klasszikus alkalmazási területe az útépités, de ott is csak az utolsó 10-15 évben terjedt el. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy pl. a hagyományos bitumenes burkolatok az útépítésben nagyságrenddel nagyobb múltra tekinthetnek vissza, s ugyanakkor a vízépítésben csak a legutóbbi 20-30 évben beszélhe­tünk vízépítési bitumenes burkolatokról, nem csodálkozhatunk azon, hogy a vizépitő mérnökök idegenkednek a talajszilárditástól. Hi­szen mennyi ideig tartott /sőt még néhol tart is/ az idegenkedés a bitumenes burkolatoktól. Az irodalomból ismert, hogy még maga Terzaghi sem bízott a vizépitési bitumenes burkolatok időállóságá­ban. A gyakorlati élet, a hosszú idő óta meglévő és jó állapotban lévő bitumenes partvédő müvek, a töltésszigetelések igazolták a megoldás létjogosultságát. Hasonló a helyzet a talajszilárditással is, de nem szük­ségszerű, hogy a módszer vizépitési alkalmazása ugyanolyan lassan terjedjen el - különösen hazánkban-, mint a vizépitési bitumenes burkolatok. 2. / Az útépítésben bevált megoldások nem biztos, hogy meg­felelőek a vízépítésben. A cementes szilárdítás például, szivár- gásgátlásl szempontból sokkal kedvezőtlenebb a bitumenes szilár­dításnál. Ugyanakkor a tapadást javító anyagok alkalmazásával - amelyek ugyan az útépítésben is lényegesek - ' a higitott bitumen és bitumenemulzió elsőrendó fontosságúvá vált szilárdított szi­várgáscsökkentő rétegek készítéséhez. 3. / Az útépítésben kialakult építéstechnológiák, gépi be­rendezések módosulnak a vizépitési alkalmazáskor. Ismertetésünkben nem foglalkozunk a többrétegű vizépitési burkolatok alsó teherhordó rétegének szilárdítással történő kiala­kításával. Ez ismert megoldás, bármely vizépitési burkolatokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom